Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Aquarius
Alkotások száma: 21
Regisztrált: 2008-05-03
Belépett: 2008-08-29
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (14)
Képgaléria
-Digitális alkotások (7)
Feltöltve: 2008-05-08 12:53:49
Megtekintve: 1842
Szomorú bordal
Lelkem szavaktól részegült vén, bús-mosolyú nimfa,
rőtszín őszökön botorkál mélán, öreg pincék hegyén...
Októberi szónak édes csepjei vannak, bánatos legény -
- így szól, s ha langy szellő fúj, búját maga is felejti néha.

Fönn a tetőn a szél már dermesztőn felüvölt olykor,
de meleget ölel magába még a hullt lomb, tőkék között.
Madarak dalosabb serege régen délebbre költözött,
ám pincék mélyén most kuncogva vidámodik az újbor.

Jöjj hát, mámor, bájmosolya mézlő-vérző bornak,
bár részegült lelkemben a szavak ma maguktól dalolnak,
s míg bódult agyam egy bús-boros verset lopkodva kohol,

kint megszürkül az ősz, s néma, fakó madarak felriadnak,
egy szélroham szárnyat hessent a zörögve moccanó avarnak,
s lehull az utolsó holt levél is a meztelen tőkék közt - valahol...

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-05-10 10:54:15
Örülök, ha megtalált! :)
2008-05-10 09:10:07
Gyönyörű vers. Micsoda hangulata van!!