Harctól kimerülve, súlyos sérülésekkel feküdtem a sziklák között a patak mellett. Arra sem igazán volt energiám hogy megfürödjek, örültem hogy idáig el tudtam jönni és hogy senki nem követett. Szédültem a vérveszteségtől, úgy éreztem mintha a karjaim nem állnának másból mint fájdalomból, a lábaim minden mozgásra irányuló próbálkozásomtól remegni kezdtek, éreztem ahogy a kavicsok a hátamon lévő sebekbe fészkelik magukat hogy még jobban gyötörjenek. A nap égette a bőröm, hisz cafatokra szakadt ruháim már csak azért voltak rajtam hogy kihangsúlyozzák hogy nem takarnak semmit. A szemeimet alig bírtam résnyire nyitni, de ennek is örültem hiszen az a karmolásnyom alig kerülte el a jobb szemem, így ha fájdalmasan is, de konstatálhattam hogy még látok mindkét szememmel. Légzés helyett csak zihálásra futotta a törött bordáim miatt, de ennek is örültem és a hosszú álomtalan ájulás után meglepő élességgel érzékeltem a környezetemet: a rovarok zizegését a fűben, a madarak csivitelését az ágakon, a rágcsálók motoszkálását és a szívem ujjongva dobogott a mellkasomban, hiszen éltem.
Tudtam hogy közel voltam az elmúláshoz és az élet most új hullámokban tört rám. Megpróbáltam megmozdítani a karomat, de az fájdalmasan ellenkezett ez ellen. Feladtam hát egyelőre, mivel vörös fájdalomkarikák úsztak a szemem előtt. Vártam hát, amíg este nem lett és közben erősen koncentráltam egy holdfényes virágillatban fürdő rétre, ami mindig is a legmegnyugtatóbb helyek egyike volt számomra. Mire a levegő lehűlt, már néhány sebem csak sajgott, szememet is ki tudtam nyitni, bár teljesen csak a balt.
Újra megpróbálkoztam a mozgással és immár képes voltam felülni, bár utána pár percig körülvett a sötétség.Mikor visszatértem ebbe a világba és körülnéztem, a patak túlsó partján egy hatalmas szürkefarkast pillantottam meg. Mivel az orrom a saját vérem szagával volt tele, nem éreztem meg az illatát, és mivel az agyam a fájdalommal foglalkozott, nem éreztem meg hogy néz. Miközben figyeltem, négy lábra állt és elindult felém. Nem féltem attól hogy megtámad, mivel ezt ájult állapotomban is megtehette volna, bár biztos voltam benne hogy nem tudnék védekezni. A patakot egy kényelmes ugrással elintézte, és a sziklák között baktatva megközelített. Mikor odaért, megcsodálhattam szőre árnyalatát, tökéletes testfelépítését és elámulhattam méretein. Ezen, a tekintetén és a kisugárzásán is éreztem hogy nem egy hétköznapi farkasról van szó, de a veszélyekkel mit sem törődve felemeltem a kezem és beletúrtam a bundájába. Engedte, sőt az orrával meg is böködte a vállamat, ami nem kis ügyességet igényelt tőle, hiszen úgy éreztem addig hogy nincs rajtam olyan felület ami ép lett volna - de ő talált.
Négykézlábra küzdöttem magam és odakúsztam a patakhoz hogy igyak és lemossal magamról a sáros vért. Nem kis erőfeszítésembe tellett, hiszen a jeges víz égetett, de hosszas probálkozások és szitkok közepette sikerült magam viszonylag tiszta állapotba hozni - bár a ruháimon nem tudtam segíteni. A farkas türelmesen ült és nézett, én pedig már túl voltam azon a ponton hogy szégyellős legyek, de mivel a víz frissítő hatására a humorérzékem kezdett visszatérni, kétségbeesést színlelve szabadkoztam ruhátlanságom miatt. A farkas félrefordította a fejét és szeméből tükröződött hogy meg van győződve arról hogy nem vagyok normális, de azért odacammogott hozzám és segítően fordult hogy rá tudjak támaszkodni és ezzel felállni.
Próbálkozásom kudarcba fulladt, mert amikor a testsúlyomat ráhelyeztem a bal lábamra, hirtelen mintha az egész testem egy sikoly lenne és visszahanyatlottam a földre. Megszaglászta a bokám, majd mordult egyet és elkezdett a földön keresgélni. Nemsokára visszatért egy ággal a szájában, amit odatartott elém hogy harapjak rá. Keresztbe fordítottam a számban és felkészültem rá hogy megpróbálja visszarakni a bokámat az eredeti helyzetébe - bár fogalmam sem volt hogyan tudná megtenni. Orrával meglöködte az állam hogy fordítsam el a fejem, én pedig nem ellenkeztem, és nem kérdeztem miért, bármit is akart csinálni, nem voltam kíváncsi típus, hát csináljon amit tud. Még be is húnytam a szemem, bár ez inkább a következő fájdalomhullámra való felkészülés miatt. Először csak két szőrtelen, meleg emberi kezet éreztem, de mielőtt belegondolhattam volna hogy is történt, már meg is rántotta a lábfejem. Bár az ágat kettéharaptam, a nyelvem megúszta. Kitöröltem a szememből a könnyeket és amikor felnéztem, a farkas büszke tekintettel ült előttem. Újra a karom alá helyezkedett és bicegve bár de el tudtam indulni.
Kezemet a lapockáján hagytam hogy tudjak támaszkodni, ő pedig nem ellenkezett, csak vezetett az erdőben. Nem haladtunk gyorsan, de éreztem hogy kezd a tagjaimból a maradék energia is kiszállni, de mielőtt összeestem volna, a farkas észrevette ezt és elrohant. Hátamat megpróbáltam egy fának támasztani, de ez csak a sokadik próbálkozásomra sikerült minimális számú seb felszakításával.
Pár perc is alig telt bele, kísérőm visszatért hozzám hátán egy keresztbe fektetett őzzel. Mohón vetettem rá magam és élveztem ahogy a még meleg vér eltelít és az erő kezd újra szétáradni bennem. Ezután a tetemet otthagyva bandukoltunk tovább míg az erdőből kiérve egy hegyet pillantottam meg. A hegymászás ellen szólóm panaszkodásomra a lábával gáncsot vetett és úgy fordult hogy a hátára essek. Megértettem mit akar, elhelyezkedtem hát, lábaimat felhúztam és ráhasaltam a nyakára, karommal pedig átkaroltam és így indultunk meg a meredek ösvényen. Arcomat a bundájába fúrtam és a teste illatán, melegén és izmai mozgásán kívül az egész világ megszűnt számomra. Kimerültségemben elaludtam, de álmaimba beleivódott egy férfi forró ölelése.
Mikor felébredtem, egy sötét szobában találtam magam egy ágyon, takarók, párnák és plüssállatok között. Találtam egy pólót és egy nadrágot kikészítve, ami nagyjából méretben is jó volt, felöltöztem és elindultam felfedezni a házat. Faház volt, egyemeletes, és éppen csak egy szoba, egy konyha és egy fürdő tartozott hozzá, ahova be is vetődtem és örömmel konstatáltam hogy a kád tele van meleg vízzel, amibe azonnal bele is feküdtem. Óvatosan megmostam magam, megpróbáltam a nagyobb sebeimet kimosni, de ekkor vettem észre hogy ezek be vannak kötve. Nem nyúltam hát hozzájuk, inkább kiszálltam és megtörölköztem. Kétségbeesett sóhaj hagyta el a számat amikor a tükörbe néztem, hiszen arcom egyik felét egy halántéktól állig húzódó kötés takarta, ami sejtetni engedte az alatta lévő sebet. Csodálkoztam hogy miért nem vettem észre ébredéskor a kötéseket, de az agyam ellenkezett mindenféle gondolkozástól, így sejthettem hogy az indok pontosan a tompaságomból fakad.
Amikor újra felöltöztem, akkor vettem észre hogy sebeim többsége nem fáj, a nagyobb sérülések is csak alig, a légzésem újra egyenletes és nem kell bicegnem járás közben. Kezdett furcsa lenni a dolog, így hát elindultam megkeresni a farkast vagy bárkit aki válaszokkal szolgálhat. Nem sokkal később a ház előtt meg is láttam ahogy kényelmesen fut felfelé, hátán megint egy őzet hozva. Már meg sem lepődtem hogy éhséget csak ennek láttán kezdtem el érezni. Mohón rávetettem magam és bár nem volt elég, máris kényelmesebben éreztem magam. Kértem egy szál cigarettát, mire morgolódva ment be a házba és jött vissza szájában egy dobozzal. Elvettem tőle majd felháborodást színlelve zsörtölődtem hogy tüzem sincs. Mikor ezt is megkaptam, leült mellém, én pedig nekidőltem és dohányoztam. Eszembe jutott az álmom a férfiról, de nem tettem fel kérdést, hiszen tudtam hogy nem véletlenül voltam ott, hogy megvolt az oka annak hogy idehozott.
Mikor végeztem a füstöléssel, elpöcköltem a csikket, megfordultam és átöleltem a hatalmas állatot. Nem ellenkezett, sőt vállamra hajtotta a fejét. Köszönetet suttogtam a bundájába és így maradtunk egészen addig, amíg a férfi újra vissza nem kúszott a gondolataim kiözé, ami hirtelen izgalmi állapotot okozott, így inkább visszahúzódtam, ő pedig úgy tett mintha nem vette volna észre felgyorsult pulzusom és vörösödésemet.
Mikor felálltam, éreztem hogy a fájdalom kezd visszaáramolni belém, de még nem volt vészes. Mikor nyújtózkodni próbáltam, akkor már kezdett veszélyes mértéket ölteni, a fintorom hatására a farkas pedig kihozott a szájában egy műanyag flakont, benne valami gyanús állagú folyadékkal, és mikor ellenkezni kezdtem, orrával megbökte az egyik sebem, a fájdalom pedig meggyőzött. Letekertem a kupakot és újra elkezdtem gyanakodi, hiszen egy farkas nem tudta volna rácsavarni - még akkor sem ha ez egyértelműen egy különleges állat volt. Megcsapta az orrom az alkohol és gyógynövények szaga, és mikor megkérdeztem hogy az egészet le kell -e húznom, ő elégedetten bólintott, én pedig engedelmeskedtem. Szinte azonnal éreztem a hatását, így visszamentem az ágyhoz, végigfeküdtem rajta és azonnal elaludtam.
Ugyanarról a forró ölelésről álmodtam, de hozzáálmodtam a farkas gyönyörű szemeit is. Mikor felébredtem, számban mintha még éreztem volna a csókját, de gondolataim megint kuszák voltak. Most is a sötét szobában találtam magam, ruháim az ágy mellett összehajtogatva, meleg fürdővíz és friss kötések. Aznap nem őzet, hanem három nyulat kaptam, amiket a fülüknél fogva hozott és az egyik legnagyobb örömömre még élt. A "reggeli" utáni cigit újra az követte hogy átöleltem, de amikor a gondolataim visszatértek az álmomhoz, nem húzódtam el, ő pedig még melegebben és puhábban engedte ezt mint előző nap. A lábaimban lévő zsibbadás kényszerű elválásra és fájdalmas mozgásra ösztökélt, mire újra kezembe kaptam a gyógyszeremet. Elszívtam még egy szál cigarettát és újra kiittam, visszatámolyogtam a szobába és utolsó gondolatom az volt hogy se előtte lévő nap, se aznap nem vetettem le magamról a ruhákat.
Ezen az éjszakán mintha sokkal élesebben láttam volna az arcát, éreztem ahogy a hajamat simogatja én pedig kértem hogy maradjon velem. Megcsókolt, és éreztem ahogy a pulzusom az egekben szárnyal, szívemben forróság gyúlt és szeretkeztünk mintha a szerelemről szólt volna. Kértem hogy ne menjen el, hogy legyen velem miután felébredtem, mire a fülembe súgta hogy amióta megtalált, csak annyi időre hagyott magamra, amíg muszály volt. Mikor felébredtem, a farkas ült az ágyam mellett és engem nézett. Belenéztem a szemeibe és tudtam hogy ő az, farkas és ember egy személyben, bár soha nem hallottam olyan vérfarkasról, aki teljesen át tudott alakulni.
Mivel sebeim nagy része gyógyulásnak indult és éreztem hogy visszaszereztem az energiámat, együtt mentünk el vadászni, ő egy kis csomaggal a hátán, ami szíjjal volt lazán de biztosan rögzítve. Viccelődtem vele hogy segítsek -e, mire finoman beleharapott a kezembe, én pedig újra élvezve a száguldást, futottam be le a hegyről. Ő mutatta az utat, majd a fák közül kiérve meglepetésemre egy város tárult elém. Megálltunk, ő pedig gyakorlott mozdulattal a fogai közé vette a szíjak egyik végét, és mikor finoman meghúzta, a csomag lecsúszott a hátáról. Lekuporodott és láthattam hogyan alakul át fokozatosan emberré. Láttam ahogy a csontjai hihetetlen átalakuláson mennek keresztül, hogy az egész koponyája átalakul és képtelen voltam megérteni, ez hogyan is lehetséges. Kérdő tekintetemre elmondta hogy ez egy ősi varázslatnak köszönhető, amit egy indián sámán bocsájtott rá még mikor gyerek volt. Nem furcsállottam tovább a dolgot, hiszen ha az emberek nem tudtam a vámpírok és vérfarkasok létezéséről, akkor nekem sem feltétlenül kellett hallanom olyan sámánokról, akiknek ténylegesen van varázserejük. Nem kérdeztem hogy ő is indián eredető -e, esetleg befogadták vagy mi egyéb indíttatása lehetett a falunak hogy ilyet tegyenek vele.
A csomagot szétbontva előkerültek a ruhái, de mielőtt egyet is a kezébe fogott volna, a tekintetem megállította ebben és utunkat megszakítva szenvedélyes szeretkezésbe kezdtünk.
A selymes fű símogatta a bokámat, a hold gyönyörű színbe vonta a város mellett elterülő mezőt, és a lámpák hívogatóan világítottak előttünk. Csendes kis kertváros vett lassan körül minket és mi nem siettünk, hiszen az éjszaka nagy része még előttünk állt. Nem beszélgettünk, hiszen egymás előélete semmit sem jelentett nekünk, csak az számított amit együtt élünk át. Nem gondolkoztunk azon hogy meddig fog a kapcsolatunk tartani, hiszen egyértelmű volt hogy egészen addig amíg ez mindkettőnknek jó, ennek megszűnésének a dátumát pedig nem tudhattuk előre. Csak a most számított, a csendes utcák, a csillagok fénye a szemében és a szigetország lakóinak bájos kultúrája. Két fehér túrista voltunk japánban, akik a nyilvánosságtól elvonulva élvezzük a gyilkolást.
A belváros moraja fokozatosan zárt minket magába, mi pedig a sikátorokat jártuk végig bulizástól megfáradt fiatalok után kutatva, kik a varázslatos éjszaka édes előételeként szolgálhatnak.