Fájdalom

Az esték magánya fáj legjobban nélküled,
Hiányod testembe maródott rozsda lett,
Vérző, dacos szívvel, hiába várom jöttödet.

Az éj sötét, nem ragyognak fent a csillagok,
Az éterben fájó bánatom utánad zokog,
Néma lettem, meghaltak bennem a gondolatok,

Félreértett, megkövült, leláncolt szavak,
Fáj utolsó, megpecsételt ítéleted: ”nem
szeretlek”- vége, százfelé törted a lelkemet.!