Angyalként látogattál meg.
Úgy hatoltál a szívembe,
mint a sátán gyötrelmes lelekembe.
Lélegzetemet visszafojtva
figyeltem szívdobogásod.
Úgy zúdúltál rám,
mint az eső London utcáján.
Megszédített mesterkélt varázsod,
elhervadt képem a feszültségtől ázott.
Megdermesztett légből kapott sóhajod.
Gondolkodóba ejtett elvarázsolt szíved,
bagyadt orcád.Csapzott hajad kócaiba
beleívódott a gyalázat,
tested szörnyű vonaglasán
át hatott a kéj.
Ázott hajad,
könnytől csordult szemed,
forró ajkad sem imert még
ilyen gyalázatot,
mert angyalként latogattál meg,
és ördögként távoztál tőlem.