Nem stigma – csak kis sebek

Ti mind, kiknek lelkébe tüskét vertek
És úgy őrzitek, mint a kincset
A gyulladt, fekélyes, nedvedző sebet,
Hiszitek, hogy Krisztus lehettek
Ha szenvedtek és dédelgetve e szenvedést,
Dicsekedve mutogatjátok a seb helyét,
Mit újra és újra durván felkapartok,
Hogy mint a stigma olyan maradjon,
Mert ez a hamis, csalárd bizonyíték
Igazolja csak, hogy éltetek fáklyalét,
És nem értitek, hogy ettől sem lesztek
Se Megváltó – sem újhitű eretnek,
Csupán egy szinte észrevehetetlen,
Magának vérző, jelentéktelen ember.

És én is itt állok köztetek.