Feltöltve: 2009-07-29 15:02:34
Megtekintve: 1865
A Költő ül
A Költő ül,
tollát mélabúba mártja,
mert egy költő legyen
mélán búbánatos.
Oka van a melankóliának
vagy ha nincs,
akkor majd kitalál okot:
ha kedvese elhagyta,
vagy úgy ragad reája,
mint folyondár fojt,
vagy rázza, mint a rája,
ha farkánál fogod.
Óh, mily nehéz a poétasors!
A Költő ül
tollát méla búba mártja,
és bort vedel, ahogy ildomos.
Homlokán muslincáknak szárnya
múzsacsókként illattól.
A hűs poháron érett férfi pára,
mint csók után,
a nyálas szájnyomok.
Óh, mily nehéz a poétasors!
A Költő ül,
tollát mélán búba mártja
s eget kérve kéreget
egy ötletet, valami rafináltat,
hogy bort vehessen s kenyeret.
Honfibú vagy dús testi vágyak
ölelkeznek rímelő soron.
Reméli, hogy mindenki belátja:
Óh, mily nehéz a poétasors!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2009-07-30 14:17:30
köszi a segítséget, de még nem látom a megoldást:)
2009-07-30 13:02:55
Ja!
Lehet akár "múzsacsóktól sújtott homlokán" is! :-D
2009-07-30 13:01:25
Kedves számok mögé rejtőző barátom!
Pl. így:
A Költő ül
tollát méla búba mártja,
és bort vedel, ahogy ildomos.
Múzsacsókkal terhes homlokán,
szédült
muslincák szárnya (*raja) csapdos.
A hűs poháron érett férfi pára,
mint csók után,
a nyálas szájnyomok.
Vagy:
A Költő ül
tollát méla búba mártja,
és bort vedel, ahogy ildomos.
Múzsacsókkal terhes homlokán
muslincák szárnya (*raja) csapdos.
A hűs poháron érett férfi pára,
mint csók után,
a nyálas szájnyomok.
*cserélhető a zárójelben lévőre
Na???
Szóval lehetne ezzel mit kezdeni, anélkül, hogy olyant írnál, ahol két egymással köszönőviszonyban sem lévő szó próbál egy gondolatot közvetíteni.
Persze nem azt mondom, hogy az a jó amit én oda beszúrtam, de mutat(hat)ja az irányt.
Tessék csak megkínlódni vele! Ez nem halandzsavers! Bármennyire is vidám!
Ha azonban tetszik, amit oda belegyömöszöltem, akár fel is használhatod! Nem ez lenne az első a világirodalomban!:-D
Üdv: Hajcihő
2009-07-30 11:51:20
Barátom Hajcihő!
egy vacak költői kép(zelet), hogy a Múzsák csókja éteri illatú kell, hogy legyen, ha másért nem , a (kín)rím kedvéért:)))
a musli(n)cák, csak szokásuk szerint repdesnek a pia illat felé, mert ők tudják mi a jó
na most ezt jól beléd magyarázom, ha sikerül véletlenül, de ez az egész egy játékos versecske, nem törekszik feljutni a Parnasszusra, csak szórakoztatni, ha tud:))
2009-07-30 01:24:50
Nehéz bizony!
Főleg, ha azonnal meg nem mondod, hogy ez mit is jelent:
"Homlokán muslincáknak szárnya
múzsacsókként illattól."
Mármint az, hogy "múzsacsókként illattól"
Úgy gondolom, hogy bírom a magyar nyelvet, eléggé mélyen és kellő szókincs is van a tarisznyámban, mi több, még egész kifejezés-együttesek is találhatók közöttük, de bárhogy is szemezgettem, ezt a szókapcsolatot csak képtelen vagyok megfejteni!
Hamut hintek a fejemre, ó koszorús költőtársam, megkövetlek, hogy nem vagyok képes ezt a - nyilván - parnasszusi magasságokban járó mondatfűzést a magamévá tenni, de - szégyen-nem szégyen - nem megy!
Könyörögve kérlek, világosítsd meg gyarló elmémet, hogy végre minden zökkenőtől mentesen elmélyülhessek - egyébként pompás és vidám - költeményed élvezetében!
Üdv: Hajcihő
2009-07-29 19:54:42
dehogy is sértődtem meg, jót vigyorogtam kifele a fejemből:)
2009-07-29 17:04:20
A költő ül,
arcán nemzetközi márka,
olyan olymposos
szeme körül citromszerű sárga,
vagy talán
csak kissé gyomorbajos
avagy az ihletét lopták el,
- mi lehet, hogy sohse volt -
tán az éhség rágja
- ebédje ma se volt -
had igyon szegényke rája
még egy pohárka lőre bort.
Óh, hogy imbolyog a poétasors!
Elnézést! De e kis versike felébresztette bennem a kisördögöt. Tudom, hogy nem bántódsz meg, mert látom remek a humorod. Ha mégis megsértődnél, akkor be kell látnom, sajnos az én huumorhiányom az ok. Ez esetben bocsáss meg. üdv. fefo