vagyok!

"Csak a tudat, hogy végleges"

Jó lenne beütni a számot a telefonba és megkérdezni, hogy vagy, és hallani: agyok! Nem jól,rosszul, csak egyszerűen "vagyok". De végleges.

vendég!
igen, Faludy Gyuri jól megfogalmazta, sokkal jobban, mint én valaha is tudni fogom:)
jó barátom volt, kincset érő:))

dunyha!
képződnek örök hiányok, és ezek kellenek is:)

Csak azt tudom mondani, hogy gyönyörű vers! Igen!

Magnólia!
imádom a kalandokat:)

Hajcihő!
mély és alapos a "kritikád", nehéz és kemény a téma:)

Én is versrészlettel válaszolok:

"mert legeslegnagyobb kaland a halálban
ez a kicsinyke élet, reggeltől estig"

Üdv:
Magnólia

Nagyon elkaptad, gratulálok!
Az igazi "kritikát", jóval inkább dícséretet, ezzel a versemmel tudom kifejezni:

Digladior

(Egy barátom gyászára)

Gyűlölöm azt, ami örökkévaló,
Mert csak a nincs, ami el nem múlik,
Csak a semmit nem rombolja az idő,
Csak az nem vet árnyékot,
Amire nem vár jövő,
Ami nem a múlt hozadéka.
Kincsem az emlékek ezer pillanata,
A romló, a szürkülő, porladó,
A pincék dohszaga, a szunnyadó óbor,
A szerelem, a gyűlölet, a rossz, s a jó
A csak nekem fontos semmi mosoly,
A felszáradt könny, a szélben illanó.
Tudni a Van-t, amibe kapaszkodom,
Mint fuldokló a végső szalmaszálba,
A tegnapból-holnapba hintázó pillanat
Igaznak vélt halvány illúziójába
Vetett hamis, bolond remény,
Hogy a Most nem múlik el hiába.
Boldog bolondok közt táncolok önfeledten,
Magam is, vágyaim bolondja, a közéjük való,
Kik időt alkottunk magunknak, remélve,
Hogy amik vagyunk, az el nem hamvadó,
Mert örök gyémánthegyünk mi magunk vagyunk,
Amelyet nem koptat el a csőrét fenő rigó.
De a nincsből jöttünk, és a nincsbe haladunk,
És közben áhítjuk, és gyászoljuk a nincset,
A semmi pereméről hullajtjuk perceink,
Eltékozolva az egyetlen jelent,
A csak a ma miénk, sosem lesz életünket.
Hát nincs helye a gyásznak, a voltot ne sirasd,
Ne ejts könnyet azért sem, ami nem leszek,
Csak most nézz szemembe, és fogadd el a jót,
Amíg itt vagyok, amíg itt lehetek, mert
Tudd, emlékem is elfogy, elkopik majd veled,
Hát gyűlöld velem a nincset, az örökkévalót!

Üdv: Hajcihő

pedig minden nappal közelebb vagyunk hozzá
ez annyira természetes és ha félünk, akkor minden félelmünk egy picinyke halál, amit megélünk