Felborult rend
A rend, mi sosem volt
Csak képzelet
Zúg a boly
A hangya egyéniséget követel
Elismerést
Hasdüllesztőt kevélyet
Úrképet oltárt kőtalapzaton
Mert őt is azon a hatodik napon
Saját képére
Másolta az égi nyomtató
Buzgón szuszogva
Kattogó teremtés lázban
Millió példányban
Egyéninek
Csupán csak egynek

Lába alatt felhők úsznak
A pocsolyában
Nap ragyog

Lenéz az Égre
A képre
Kavicsot dob bele
Mert egy Isten
Napot törhet felhőt eget
Ó Uram erőd végtelen
Hatalmadban vagyok
Hatalom
Akaratod akaratom
Ezért most
Imát kreálok hozzád
Hogy imádjanak
Szavakból kötött szózatot
Mert én Téged látlak
Tükrömben
A pocsolyában
Mi lábam előtt hever