Volt egyszer egy fényes csillag
Velem együtt született
Fiatal volt, erős és szép
az égen fénye lüktetett.
Az idő előrehaladtával
Feltűnő lett az égen.
Megcsodálta minden ember
Csak én tudtam: velem ég el.
Egyszer aztán valami történt
Csillagom fénye hirtelen megkopott
S én beteg lettem, ágynak estem,
minden erőm elhagyott.
Éjszakánként néha-néha
összenéztem a csillaggal
Ő búcsúzkodni kezdett lassan,
Elmondta, hogy itthagy majd...
Mígnem egy nyugtalan, holdas,
bársonyos mély éjszakán
Ágyamban fekve az ablakon át
kinéztem az égre
Ott volt a csillag, de lám,
alig volt fénye
Egy utolsót pislákolt már
Lelkem a testből felszállt
S mert a kis csillag eltűnt örökre
Lenéztem a múló testre
S elbolyongtam új csillagot keresve.