Milyen furcsa ma az éjszaka.
Apró léptek, neszek halk zaja.
Az égen csak úgy ragyog a Hold.

Oly erősen világít ma,
Fényes lesz tőle az éjszaka.
Az égen szikrázik a Hold.

Betör a lidércfény mindenhova,
Boldog álmok tűnnek így tova,
Az égen újra felfénylik a Hold.

A fényben gonosz sötétség bújkál
Néhányan utoljára érzik már...
Az égen szinte izzik a Hold.

A fényárny körbefog mindent, s
Szorításából szabadulás nincsen...
Az égen megvillan a Hold.

Baljós dolgok szabadulnak el
A sötétség mind teret nyer.
Az égen gúnyosan süt a Hold.

Az élet lassan megfagy,
A kétségbeesés magasba csap.
Az égen a Hold csak úgy kacag...

De lám! Egy piciny csillagocska
(önmagát feláldozva)
Fényét a Holdnak adja, s
Az égen megsápad a Hold.

Másféle fény sugárzik belőle
Ő pedig sápad, sápad tőle.
Az égen alig pislákol a Hold.

Erejét csak veszti, veszti,
A sötétséget elereszti.
Az égen kialszik a Hold.

A szelíd sugár táncos lépttel
Megvívott a lidércfénnyel.
Az égről immár eltűnt a Hold.