Feltöltve: 2006-01-20 11:46:43
Megtekintve: 1705
Fény és Sötét I.
Te vagy a símogató napfény,
Én örök ellentéted: a sötét.
Így élünk együtt, kettecskén,
Létünk elkülöníthetetlen tény.
A Fény hasít, a Sötét terjed.
Együtt vagyunk tökéletesek-
Egymás nélkül nem lennénk.
A villámok is akkor ölelkeznek
Ha enyelgve jő az éj.
A Fény hasít, a Sötét terjed.
Nem vagyunk egyformák,
S én nem kérek egyebet,
Csak egy kezet, mit foghatnék,
Ha a dörgéstől rettegek.
A Fény hasít, a Sötét terjed.
Én örök ellentéted: a sötét.
Így élünk együtt, kettecskén,
Létünk elkülöníthetetlen tény.
A Fény hasít, a Sötét terjed.
Együtt vagyunk tökéletesek-
Egymás nélkül nem lennénk.
A villámok is akkor ölelkeznek
Ha enyelgve jő az éj.
A Fény hasít, a Sötét terjed.
Nem vagyunk egyformák,
S én nem kérek egyebet,
Csak egy kezet, mit foghatnék,
Ha a dörgéstől rettegek.
A Fény hasít, a Sötét terjed.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-05-18 19:31:13
Egyetértek az előző kritikával!De ez már majd nem meghatott!Én örülnék egy ilyen versnek!
2006-03-28 16:43:57
Megragadó a maga nemében! :) Jó gondolatok. (vagy érzések inkább?!)...