M. J.-nek



A kínai kertben ülsz, mosolyogsz. Persze, fényképeznek.
Talán egy beszélgetést szakít meg a pillanat,
tudod, az utókornak, tehát nekem.
Nincs út ami hozzád visz, mert elvágtad
az én életem egy útját is. Miközben rád gondolok
cigit találok. Tudom hogy te is szívtad, rágyújtanék ha kívánnám.
Azt mondják velem éltél, de ez nem igaz: mellettem.
Két évig. Két évem nincs-halom, két évem eladom. De kinek?
Beszélek, és némább vagy egy száz éve kiégett háznál.

Kérdezném tőled, hogy tetszem? Tán meg sem ismernél.
tél van. Akkor is az volt. De már nem tudom mikor kérdeztem
rád, s mikor mondták el. Egyremegy. Már nem fog kiderülni.
Ahogy az se, mit jelent az álom amit nem társz fel.

2007