Szellő reptet virágszirmot szelíden az égen.
Fákon dalol sok kismadár. Száll a daluk szépen.
Sétánk rövid, közel ide, van egy zöld kerítés.
Történetem sem ér többet, csak rövid említést.
Kerítésem kicsi udvart, ölel át szeretőn.
Kicsi udvar rejtekében, kutyám néz esdeklőn.
Szeme kérőn mosolyog rád, sírva kér ő téged,
Hallgasd most hát néma dalát, mit üzen az ének.
„Célba értem végre tehát, boldog évek várnak.
Ellen álltam fagynak, szélnek, szárazságnak, árnak.
Éheztem és beteg voltam, tűrtem verést, ezret.
Halál várt rám odaátról, kaptam mégis enyhet.
Rácsot adtak hajlékomul, sok-sok kutya társat.
Napról napra, évről évre, éltem én a mának.
Egyik napon, ebéd előtt, jött hozzánk egy ember,
Körbe sétált, kiválasztott, magához vett keggyel.
Boldog vagyok, célba értem, kérésem csak ennyi:
Szeress, vigyázz, gondozz engem, olykor adjál enni!
Én ezért az életemet, feláldozom érted.
Házad védem fogaimmal, még ha nem is kérted..."
Kutyasorsról szólt a dalom, mai magyar helyzet.
Bánat, nyomor, láncra verés, kevés kap csak enyhet.
Szánj meg te is egy kiskutyát, gazda légy szerető,
Hűséges kis barátokért ennyi megtehető!