Ne nézz hülyének! Az vagyok.
Ne nézz annak. Meghalok.
Hibát hibára halmozva,
Élek. És félek,
Mert a helyest már rég nem értem.
Múltam feledve rontok.
Régi eszményeket bontok.
Ám a múlt rám köszön,
Lépten, nyomon.
Pereg könnyem a semmin.
Miért nincsen senkim?
Hajamba túrnék ordítva,
De torkom akad.
Egy álomnak talán vége.
Vagyok a világnak kitéve.
Tehetetlen sodródom,
A múlt árjával.
Szavam tartani nem megy.
Az őrület lenne nagy kegy.
A bűnöm az, hogy élek.
Halni mégse halhatok.