Gyermek voltam, kislány lettem.
Kenyerem javát még meg se ettem.
Hittem, hogy szép vagyok és jó,
Ártatlan, mint az októberi hó.

Kislány voltam, nagylány lettem.
Jó voltam, semmi rosszat nem tettem.
Segítettem fűnek, fának,
Hittem még a hazug világnak.

Nagylány voltam, nővé lettem.
Fiatal, ki semmitől se retten.
Büszkén lépkedek az utcán.
Utánam néz a sok férfi bután.

Ember voltam, nővé lettem.
Olyan ki még magától se retten.
Elfelejtettem mi az jó,
Rettenek, ha bőrömhöz ér a hó.

Nő vagyok, ember leszek majd,
Belül büszke, jóságos szívem hajt.
Bennem lesz, gyermek, kislány, nő.
Szívemről leesik a terhes kő.