Őszinteségre vágyom, mégis hazudok,
Egyre csak rosszabb leszek, nemhogy javulok.
Szenvedek, mert a világ rossz, reménytelen.
De hogy kicsiben jó legyek, esélytelen.
Ártatlan kérdés, annál rosszabb felelet,
Hamis mosoly, jól megjátszott jelenet.
Pír az arcon, hazugság igaz ismérve,
A mondandókban az erkölcs nincs kímélve.
Gyomorgörcs, izzadtság, remeg kezem lábam,
Mert elmémben pillanatra máshol jártam.
Egyszerű szó, mely hazuggá tesz tán végleg,
Másítani az „igazságot” pedig félek.
Nem vagyok jobb az átlagnál, nem vagyok művész,
Csak egyfélénk, hamis, olcsó kis szó-bűvész.