Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: !vikica!
Alkotások száma: 54
Regisztrált: 2005-04-06
Belépett: 2017-09-16
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (1)
-Egyéb prózai alkotások (11)
-Versek (37)
Feltöltve: 2008-01-14 15:38:57
Megtekintve: 1771
Apa és lánya
Fejfájásig szorított szem,
Fekete folt, hogy ne lássa
Ki simítja finom bőrét.
Emlékét a mélybe ássa.
Érzi érdes ujjak élét.
A gyengéd is lehet fájó.
A szeretett ember tette
Lehet mélyen szívbe vájó.
Egy pillanat, és már nincs is.
Mintha csak álmodta volna.
Újra apa és lánya ők,
Ahogy az életnek dolga.
De ha a többi szem zárva,
Kutató ujjak tettre készen,
Indulnak felfedezni azt
Mi tilos, míg mások ébren,
Az álom családnak látják
Őket, kik mindig vidáman
Ölelik egymást, ál- mosolyt
villantva fel a világnak.
Áldott napfény jár a házban
Szárazak a piros szemek
A megnyugvás, kis pihenés,
A magány órái ezek.
Nappalt este váltva újra
Folyvást szalad itt az élet.
A remény elszállt, vagy nem is volt.
A jövő fájdalomtól ékes.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-01-15 12:14:22
Köszönöm a hozzászólásoka! Tux-lux! Jó, hogy szépen meg lehet versben fogalmazni azt, amit az ember nem mondana ki nyíltan...
2008-01-14 19:35:58
Remélhetőleg semmi, de ez a vers akkor is nagyon fájó.....gratulálok vikic!
2008-01-14 18:40:21
...valami drámai dolgot írsz le itt, nagyon meghatóan, azt hiszem...egyre szebben fogalmazol! pusztán költői a kérdés, tehát nem kell válaszolni: mi történt Veled Te lány?