A barátság egy illúzió,
Melyet sok naiv ember kerget.
Fogalom, mely infúzió,
Annak ki gyámoltalan gyenge.
Ki nem érti meg, kegyetlen a világ.
Nincs számára máshol vetett ágy.
Nem gondolnak rá szeretettel sehol.
Még álmában is csak nevet rajta a Hold.
Ki azt hiszi bárkinek hihet.
Kivel elhitethetnek akármilyen hitet.
Ki függ másoktól szüntelen.
Ki egyedül csak áll reménytelen.
Ki szomorú, ha nem szólhat senkihez.
Ki kinyílik, ha örömet szerez valakinek.
Ki szüntelen reménykedik… hiába.
Ki mindig mosolyog a világra.
Ki kést ad ellensége kezébe,
És reméli, hogy nem szúrja szívébe.
Ki ha rátámadnak, akkor is csak megbocsát.
Ki elhiszi, ezzel nem követ el hibát.
Én is egy ilyen álmodozó vagyok.
Ki reméli, hoz még az ég szebb napot.