Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: !vikica!
Alkotások száma: 54
Regisztrált: 2005-04-06
Belépett: 2017-09-16
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (1)
-Egyéb prózai alkotások (11)
-Versek (37)
Feltöltve: 2006-10-10 22:07:28
Megtekintve: 1719
Egyetlen vágy
Nem vagyok folyó, büszkén haladó.
Nem vagyok patak, fürgén szaladó.
Kis tó vagyok csak, mi csendesen áll,
Mely, hogy lábad mártsd belé, arra vár.

Nem vagyok orkán, várost romboló.
Nem vagyok vihar, mezőn tomboló.
Szellő vagyok csak, mely szelíden kér.
Hogy arcodhoz nem érthet, attól fél.

Nem vagyok világ, életet tartó.
Nem vagyok város, fényeket adó.
Falu vagyok csak, mi befogad és,
Kérve könyörög, hogy ő hozzá térj.

Nem vagyok mező, virágot védő.
Nem vagyok fenyő, magasat kérő.
Nefelejcs vagyok, félénk, egyszerű.
Magányban én is, gyönge, keserű.

Nem vagyok patak, se egy lágy szellő.
Nem vagyok nefelejcs, kislánynak kellő.
A kislány vagyok, egyetlen vággyal.
Érted harcolnék a nagy világgal.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-11-02 17:26:52
Szijjja!! Jessszus.. hihetetlen régen néztem erre... már már el is felejtettem mért szeretem annyira ahogy írsz... Elképesztően jó! Nagyon tetszik..Majd klaviatúrát ragadok és írok emilt! pusssz
2006-10-15 22:32:01
Köszi a kritkákat. Ez a vers nem egészen erről szól, de majd élőben elmondom, ha érdekel.
2006-10-15 10:51:05
Nekem tetszik!:) Nekem az jött le, hogy nagyon egy egyszerű ember vagyok... és arra vágyok, mint mindenki más, de ezt sokan nem látják be.. szeretetre és szerelemre, elfogadásra vágyok. Nekem ezt jelentette a vers.
Zsömi:)