Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Laniare
Alkotások száma: 141
Regisztrált: 2008-01-16
Belépett: 2010-09-10
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Haikuk (1)
-Versek (11)
Képgaléria
-Makró képek (70)
-Fotók (57)
-Panoráma képek (2)
Feltöltve: 2008-03-29 09:39:00
Megtekintve: 1927
Elképzelhetetlen
Nő, nő és nő!
A düh, a harag, s a félelem.
Meddig mehet még el?
S csak ülök tétlen,
hallagtván a csendet.
Vágyam néhány könnycsepp,
száraz testem még sem enged,
e aprócska örömnek.

Nyomorba döntenek a szavak,
melyet méla tekintetem követ,
s e nihil hangulatot,
néhány furcsa érzés töri meg.
Nem tudom, tán nem is tudhatom
mi az mi odabent
háborgó tengerként él és kél.

Olykor meglepő nyugalmat sugall,
ám mind ez elillan,
mert a vihar nem szűnik meg
csak tovább áll...

Emeberek másként élik ezt meg,
a félelem messzire kerget,
hisz ki tudja e bizonytalanság,
mit teremt maga köré,
s ki tudja mit a hoz,
az elképzelhetetlen,
leírhatatlan,
titokzatos jövő.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-12-12 19:02:14
Megszületünk,életre ébredünk
Megtanulok lélegezni,
Megtanulok szeretni,
Álmodni szeretnék,
Aztán valóra váltani egy álmot,
Örökre...
Kergetem, mint pillangót
A kertben,
Elhagynak, az álmok,
Elhagynak a vágyak,
S a szívek ekkor kitárnak,
Ott vagyok olyan világos minden,
Pedig már hitem sincsen..
Hogy lehet ez?
Hogy láthatom azt amit igazán akarok?
Ott áll előttem,
Egy pillanat, s máris megszerettem
Beleégett jele szívembe
Pedig semmit nem tettem érte..
Eljött értem
Mikor már semim, s senkim már nem lészen..

Mikor vége mindennek,
Így érzed testestől lelkestől,
Akkor kezdődik igazán. :)

Szép napot!