Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Miklósvölgyi János
Alkotások száma: 54
Regisztrált: 2008-01-16
Belépett: 2009-05-09
Publikált rovatok
Képgaléria
-Festmények (54)
Feltöltve: 2008-03-06 14:56:20
Megtekintve: 2410
Korszerű elmélkedés a hatalom akarásáról
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-03-23 00:39:27
Üdv Hajcihő!
Hidd el én örülök a legjobban a félreértésnek. Ne is szégyenkezz,ha nincs miért. És számomra megkönnyebbülés, hogy valóban nincs miért. Hogy a téma túlhaladja ennek az oldalnak a kereteit, nos ezzel tökéletesen egyetértek. Nincs is értelme szerintem tovább folytatni. Ne fetrengjünk tovább a vaddisznók között, ha szarvasokat is láthatunk. Ez mindkettőnkre vonatkozik.
Most megyek ledőlök, csak félek nehogy felriadjak, hisz terrorveszélyben szunyókálni is veszélyes.
Minden jót Hajcihő!
2008-03-23 00:20:03
Kedves Barátom Janika!

Elöljáróban: A legkevésbé sem volt szándékomban téged emberi tisztességedben megsérteni. Amennyiben így értelmezted, az az én hibám. Elnézésedet kérem, hogy nem fejtettem ki az adott gondolatra vonatkozó véleményemet sokkal részletesebben, akkor ez nem fordulhatott volna elő.

Azonban szégyellni nem fogom magam, mert nincs miért.

Hezitálok, hogy az általad írtakra miképpen reagáljak, egy azonban bizonyos: Ez már messze meghaladja ennek a rovatnak a kereteit.

Számtalan dologgal nincs vitám abban, amit leírtál, számtalanban azonban igen. De ez a demokrácia szépsége.

Bizonyára ismered ezt a mondást: "Egyetlen szavával se értek egyet, de utolsó csepp véremig harcolni fogok azért, hogy kimondhassa!"

Nos én is hasonlóképp gondolom, bár nem állítom azt, hogy egyetlen szavaddal se értek egyet.

Azt azonban igen, hogy a konklúzióddal nem.

Majd ki is fejtem. Most én kérek némi türelmet.

Üdv: Hajcihő, aki "terrorveszélyben" is tud alkotni, nehézség nélkül.
2008-03-22 00:41:05
Kedves Barátom Hajcihő!

Akkor most jött el az ideje, hogy mindketten vegyünk egy nagy levegőt és higgadjunk le. Ennyit tényleg nem ér az egész, hogy felbosszantsd magad. Tegyünk úgy, mint annak idején Pozsgay tette, aki a következőket mondta Grósz Károlynak, aki indulatosan reagált arra a hírre, hogy mégiscsak meg kellene nyitni az osztrák határokat: „Nézd Károly, menj haza, mosd le magadról az út porát és lehiggadva beszéljük át még egyszer a dolgokat.” – mondta Pozsgay. Én is ezt a javaslatot tenném. A higgadtság fölöttébb fontos erény, hisz nem enged indulatból táplálkozó téves következtetéseket levonni. Márpedig ilyenek azért valljuk be őszintén bizony akadnak néhány soros válaszodban.
„Az a helyzet, hogyha valaki helytelen premisszákból indul ki, akkor helytelen konzekvenciákra jut.” – írtad kezdő mondatodban. És a következőben már be is bizonyítod ezt az alapigazságot, egy félreértelmezésed kapcsán. „Ilyen helytelen premissza, ha azt hiszed, hogy pártatlanságom kívülállást jelent”.
Már bocsáss meg Hajcihő, de tényleg a legnagyobb tisztelettel szeretnélek emlékeztetni, hogy én egyetlen szóval sem említettem, hogy Te kívülálló lennél. Én „kívülről szemlélésről” beszéltem, ami lényegileg más, mint kívülállónak lenni. Azért ezt gondolom Te is belátod.
Az első tíz tizenöt sort nem értem, hogy milyen összefüggésben fogalmazódott meg velem kapcsolatban, ezért arra érdemben nem is nagyon válaszolnék.
Undorral és gyűlölettel viseltetsz minden olyan ember iránt, aki kirekesztő – írod. Megértem felháborodásodat, igazat is adok Neked, de én a gyűlölettől még mindig óvnálak, nem beszélve az erőszakról, amit szintén lehetséges eszköznek tartasz a kirekesztéssel szemben. Értelmes ember nem számol az erőszak lehetőségével, hogy annak alkalmazásáról már ne is beszéljünk. Az sehová sem vezet, csak újabb erőszakot szül, hogy ezzel a kapitális, de nagyon is igaz közhellyel éljek.
Kicsit később az aktuálpolitikáról írsz, amit véleményed szerint rendszerint belekeverek mondandómba. Téves premissza! Nem rendszerint, hisz legalább annyiszor nem, és, ha jól megfigyelted, mióta tudatosult bennem, hogy az itt alkotók úgy félnek a politikai témák megidézésétől, mint ördög a tömjéntől, ezért már legalább tucat napja nem fogalmazok meg ilyen véleményeket tiszteletben tartva érzékenységüket és kívánságukat. És, ha az itt írt hozzászólásokat is végigböngészed, csakhamar észre fogod venni, hogy a politikai alaphangot itt sem én adtam meg, csupán reagáltam bizonyos észrevételekre. Hozzáfűzném még, hogy az utolsó politikával kapcsolatos bejegyzésem e helyen 7.-én történt, ennek ellenére Te tizenkét nappal később, 19.-én ismét politikai témát vetettél fel, amire szintén csak reflektáltam, de nem én kezdeményeztem. Ha tehát az aktuálpolitika megidézését számon kéred rajtam, akkor a számonkérést az itt látható bizonyítékok tükrében sokkal inkább (de legalább is ugyanolyan elánnal) célszerű lenne magadon kezdeni, ha másért nem, hát azért, hogy a „más szemében a szálkát, de a sajátjában a gerendát” alapigazság árnyéka semmiképp se vetüljön Rád.
De, ha már ismét felvetetted ezt a témát, akkor most már lassan szokás szerint nem mint kezdeményező, hanem mint megszólított mégiscsak reagálnék egy-két meglátásodra.
Azt írod, hogy én lelki és képességbeli tulajdonságai miatt visszataszítónak találom Miniszterelnök Urat és utalásokat teszek arra, hogy mit is kellene vele tenni. Ismét téves premissza! Sehol nem tettem utalást arra, hogy mit kellene Vele tenni.
Kicsit lejjebb jelzed, hogy nincs bennem tisztelet azok iránt, akik voksukat országunk jelenlegi miniszterelnökére adták, mert amikor vulgáris szélsőségekkel illetem Őt, akkor valójában a választókat magukat is ostobának, alávalónak kártékonynak és ezáltal tisztességtelennek minősítem. Rossz és hamis következtetés Hajcihő, mert soha nem illettem választóit ilyen jelzőkkel, ha pedig azt mondod, hogy mondani ugyan nem mondtam, de gondoltam, – nos az Téged minősít. Ez ugyanis elfogadhatatlan csúsztatás, manipuláció. Ne akarj szavaimnak olyan jelentéseket tulajdonítani, amelyeket csupán bele látsz, szavaimat úgy értelmezd ahogyan azokat leírtam, hisz nem véletlenül fogalmaztam úgy ahogy. (Arról már ne is beszéljünk, hogy a sejtésekre alapozott vádaskodás, az esetek döntő többségében valamilyen frusztrációt takar) Azzal pedig, hogy elmondom véleményem inkább tisztelem meg a másikat, mint sértem, hisz nyíltan felvállalom álláspontomat, ami aligha lehet sértő, talán csak fájó. Nem az a tisztelet Hajcihő, ha kényes modorosságból elleplezem véleményem mások elől. Azt tisztességtelenségnek, hitványságnak, alattomos simulékonyságnak és megvetendő hízelgésnek hívják. A vélemény nyíltsága (még, ha téves is) a tisztelet jele. A némaság nem az. A némaság is lehet a hízelgés eszköze, nem csupán a nyájas szavak. Némasággal hízelegni, viszont szintén nem egyenes dolog
Kicsit lejjebb azt írod, hogy Gyurcsány Miniszterelnök Úr szakmai felkészültsége kiváló, ismeretei européer szintűek. Az européer szintű ismeretek az általános műveltségre is kell, hogy vonatkozzanak, annak hiányában nem beszélhetünk européer színvonalról. Vajon hol hagyta Miniszterelnök Úr európai műveltségét akkor, amikor a Zsinagógában izraelita honfitársainknak a Megváltó kettőezer évvel ezelőtti eljöveteléről értekezett, mikor tudva lévő, hogy a zsidóság Krisztust, mint Megváltót soha sem fogadta el, annak eljövetelét mind a mai napig még csupán várják. Vagy mire gondolt az európai szintű Miniszterelnökünk, mikor a következőket mondta: „Én bérmáltam is egy darabig”. Neked biztosan nem kell elmondanom, hogy a bérmálás a keresztény rituáléban, akár csak a keresztség felvétele egyszeri esemény, nem lehet „egy darabig művelni”. Ezek a fájóan alulművelt megnyilvánulások lennének az européer gondolkodó ismérvei? Vagy azok a döntések, melynek tükrében kinevezi (figyelem!!!) igazságügyi miniszternek azt a Draskovics Tibort, akit az államháztartás adatainak meghamisításáért rúgott ki a pénzügyminiszteri posztról? Ez lenne az európai szintű gondolkodásmód? A hazugságon ért embert igazságügyi miniszternek kinevezni? (Akit egyébként Debreczeni József könyvében egész egyszerűen megbízhatatlan, szavahihetetlen embernek aposztrofál…)
Vagy az lenne az européer színtű gondolkodásmód, melynek hatására megfogant elméjében Kövér László „köteles ügyként” elhíresült esete, melyet szintén Debreczeni könyvében saját maga által kreált koncepciós ügynek nyilvánított, melyet Ő maga ötlött ki Gál J. Zoltánnal együtt, fent a Szemlőhegyi úti villájában?
Az lenne egy európai szintű államférfi, aki az őszödi beszédében elmondja, hogy hogyan őrizték a titkot az egész ország lakossága előtt, hogy nehogy kiderüljön az igazság és az, hogy mire is készülnek valójában a választások előtt? És aki azt indítványozta, hogy be kell vonni a sajtót a folyamatokba és meg kell tanulniuk nem felszisszenni minden negatív intézkedés hatására? Ez egy európai ember, aki az egyik legdemokratikusabb alapjog, a sajtószabadság felrúgását szorgalmazza? Ő lenne az, aki vállalható államférfi annak ellenére, hogy Amerika egyik legnépszerűbb show-jában több millió ember röhögte szembe többek között a CNN –nek adott interjúja és az őszödi beszéd „kultikus” magyarázata miatt? És ezek után írod azt, hogy vádjaim megalapozatlanok? Ezek nem vádak, hanem ténynek és nem megalapozatlanok, hanem bizonyítottak Hajcihő! Miről beszélünk itt? Neked ilyen sajátos fogalmaid vannak az européerségről? Ne haragudj, de ez tényleg komolytalan. Szeretnélek továbbá arra is emlékeztetni, hogy a nyolcvanas évek végén országunk első embere, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr, a pártállami diktatórikus rendszer elkötelezett híveként feljelentő leveleket írt a politikai rendőrségnek címezve Orbán Viktorról, aki elmondása szerint a fennálló rendre veszélyes ideológiákkal fűszerezve sajtószabadságot és többpártrendszert szorgalmazott. Gyurcsány Ferenc demokratikus hazafi a következőket írta levelében: „Minden lehetséges eszközzel ki kell rekeszteni az ilyen gondolkodásmód képviselőit…” A pártállami diktatúrát húsz évvel ezelőtt foggal-körömmel védő Gyurcsány Ferenc ma demokratának vallja magát, az egykor demokráciát követelő Orbán Viktort pedig diktátornak állítja be. Kedves Hajcihő! Léteznek-e ész érvek, melyek e tragikomikus gondolati ficamot a legminimálisabb szinten is hitelesíteni képesek? Én aligha hiszem.
Ugyanakkor állítod, hogy jelenleg regnáló miniszterelnökünk felkészültsége kiváló. Lehet, hogy igazad van. De legyen szabad feltennem egy logikus kérdést. Szakmai felkészültsége miért nem tükröződik az ország gazdasági teljesítményeiben? Ha olyan nagyszerűen felkészült, mint ahogyan azt Te állítod, akkor miért nem látszik mindez az ország állapotán? Hat éve kormányoznak Hajcihő! Hat éve!!! Akkor miért itt tartunk, ha olyannyira felkészültek? Milyen felkészültségről árulkodik az a vitathatatlan tény, hogy az utóbbi négy évben az európai únió élmezőnyéből a legtöbb mutató tekintetében az utolsó helyek valamelyikére zuhantunk vissza. Te közgazdász vagy Hajcihő! Nyilván számtalan érvet tudsz felsorakoztatni a hanyatlás okit feltárandó, akár a polgárinak nevezett kormányzás hibáit is latba véve. De egy valami vitathatatlan. Az a gazdasági növekedés, mely 2.8%-os volt, mikor az Orbán kormány átadta a hatalmat a Medgyessy Péter által vezette szocialista kormányzásnak, mára 0.8%-osra csökkent és ezt a statisztikai tényt akárhonnan is vizsgálom, mégiscsak a szociáliberális kormányzás csődjét mutatja egy olyan ember vezetésével, akit Te kiváló felkészültségűnek minősítettél. Milyen kiváló felkészültségről tanúskodik hát az a teljesítmény, mely a 2.8%-os növekedést kevesebb, mint harmadára csökkenti? Persze az rendkívül szomorú lenne, ha közgazdász lévén nem tudnál fajsúlyos érvekkel replikázni, de be kell valljam Neked őszintén (már így látatlanban is), hogy valószínűleg egyetlen érved sem lesz rám komoly hatással, mert bár lehet, hogy jómagam a közgazdaság terén a totális analfabétizmus alsó határát súrolom, de amit állítottam, azok nem az én észrevételeim, hanem többek között Csaba László közgazdász professzoré és a mindenki által jól ismert egykori pénzügyminiszteré, Bokros Lajosé. Lehet tehát, hogy az én felkészültségem hézagos (inkább biztos), de fent nevezett két valóban európai szintű közgazdászé aligha hiszem, mint ahogyan annak is csekély esélyt valószínűsítek, hogy érdemben tudnád cáfolni azon meglátásaikat, melyek szerint hazánk gazdasága hihetetlen nehézségekkel küzd és ezeket lebirkózni valóban embert próbáló feladat lesz. Ám itt ezen a ponton ismét megszólal a közgazdaságilag képzetlen, naiv ember igencsak logikus kételye. Miért éppen a „kiváló felkészültségű” szocialista miniszterelnök regnálása alatt szólalnak meg ilyen súllyal az Európa szerte ismert közgazdász professzorok vészharangjai? Vajon miért Hajcihő? Szerintem a válasszal tanult ember lévén, Te is tisztában vagy.
Néhány sorral lejjebb azt írod, hogy Orbán Viktor született vesztes. Meg kell mondjam őszintén e kijelentésed valóban felvidított, jót derültem rajta. No nem nyilvánvaló súlytalansága miatt, hanem azért, mert eszembe jutott egy nagyszerű angol vígjáték, a „gyaloggalopp” azon jelenete, mikor két vitéz küzd egymással: a hős és a sötét harcos. A hős először levágja ellenfele egyik kezét. A karját vesztett lovag észlelvén e csúnya balesetet mérgelődni kezd és pufogva bizonygatja, hogy mégiscsak ő a jobb. Erre a hős levágja a másik kezét is, mire a lovag vörösödő fejjel ismét csak önmaga nagyságát bizonygatja. A hős még mindig nem érti, hogy a nyilvánvaló vesztes miért erősködik, ezért hát tisztázandó az erőviszonyokat előbb levágja az egyik, majd a másik lábát is. A végtagjait vesztett sötét harcos, miután már mozdulni sem tud szánalmas fölénnyel visszaszól ellenfelének a következőképpen: „Na jó, egyezzünk ki egy döntetlenben.”
Hogy hogyan jutott eszembe e történet Orbán Viktorral párhuzamban? Hát pontosan úgy Hajcihő, hogy Hozzád hasonlóan a liberális és szocialista lovagok állandóan Orbán Viktor legyőzéséről vizionálnak, miközben látni kellene, hogy bár Orbán Viktor valóban csupán egyszer volt képes pártját hatalomra segíteni, de mégiscsak a legnagyobb (több milliós) tömegbázissal rendelkező párt nem csupán alapítója, de idestova több, mint húsz éve első számú koordinátora és vezetője is egy személyben, aki ráadásul minden választás előtt potenciális ellenfele és alternatívája a baloldali értékrendet ma már csak szólamok szintjén képviselő szocialista pártnak, annak a szocialista pártnak, amely közel húsz év alatt már három miniszterelnököt emésztett fel, szemben a Fidesszel, ahol az „örök vesztes” Orbán Viktor egy személyben jelentette a miniszterelnök jelöltség jobboldali „választékát”. Mutass nekem egyetlen vezető politikust Hajcihő, aki a rendszerváltás óta a felszínen lett volna képes maradni úgy, ahogyan azt Orbán Viktor tette. Hol van mára a „nagyszerű” pártelnök Torgyán József? Hol intézi dolgait a nagyszerű humorú SZDSZ-es pártelnök, Kuncze Gábor? Ki tud valamit Csurka István „géniuszról”? Mi a helyzet a kissé alkoholista benyomást keltő Horn Gyulával? És Medgyessy Péter mi jót tesz mostanság?
De tegyük fel a kérdést egyenesen: hol van ma a politikai közélet palettáján Orbán Viktor? Bizony-bizony. Húsz év után is számolni kell vele, hogy a következő ciklusban esetleg Ő ( a született vesztes) fogja betölteni a miniszterelnöki pozíciót, azt a miniszterelnöki pozíciót, melyet a demokratikus szocialistáknak eddig egy karhatalmistával (Horn Gyulával), egy D-209-es besúgóval (Medgyessy Péterrel) és egy feljelentéseket körmölő egykori KISZ-vezérrel (Gyurcsány Frenccel) sikerült betölttetni. Egy karhatalmista, egy besúgó és egy feljelentő az MSZP miniszterelnöki kínálata. Azért ez igencsak elgondolkodtató…

Néhány sorral lejjebb a következőket írod: „Orbán Viktor autoriter, narcisztikus, elvárja a kétszínűséget, a hízelgést, nem tűri a kritikát és az egyenes beszédet, szociálisan demagóg, szakmai felkészültsége pedig kívánni valót hagy maga után.”
Azon a napon, mikor e sorokat észleltem, nem hallgattam a Klub rádiót. Olvasni mégis sikerült…

No de félre a tréfával, végzetül a komolytalan dolgok után, szóljunk a lényegről is, ami nagyon nem tetszett. A következőket írod nekem címezve: „Olyan vehemenciával állítasz megalapozatlan és személyes ellenszenvből fakadó dolgokat, amelyek már a kirekesztés határát súrolják, netán át is hágják!”
Nos, először is: a vehemencia helytelen meghatározása a hozzáállásomnak, ugyanis tényeket közöltem, lehetőségeimhez mérten valós eseményekkel és adatokkal alátámasztva. Nem vehemensen, hanem tárgyilagosan. Az persze lehet, hogy véleményem egyes emberekben vehemens érzelemkitöréseket gerjeszt, de azok korrekciója nem az én feladatom.
Másodszor: kikérem magamnak (de a leghatározottabban), hogy engem Hajcihő kirekesztéssel vádolj. Semmiféle jogalapod nincs arra, hogy velem szemben ilyen hangot megüss, hisz világ életemben a kirekesztés ellen voltam, soha, semmilyen fórumon nem adtam jogalapot arra, hogy valaki velem párhuzamban az emberiség egyik legsötétebb eszmeiségét összefüggésbe hozza. A kirekesztés vádja egy rendkívül alantas fegyver, a leghatározottabban visszautasítom azzal való megbélyegzésemet, hozzáteszem, velem szemben még soha, senki nem alkalmazta ezt a „skarlátot”. Mindig is érzékenyen figyeltem arra, hogy egyetlen baloldali identitású embert személyében ne sértsek és ilyet biztosan állítom, hogy soha nem is tettem. Én kizárólag egyes politikusokat illettem kritikával, de az őket támogatókat soha. Egyetlen olyan idézetet nem tudsz Tőlem felhozni, mely ennek ellenkezőjét igazolná. Ezért arra kérlek Hajcihő, ha fontosnak tartod a sportszerűséget, akkor ezen állításodat a lehető leghamarabb vondd vissza, mert ez így, ilyen formában bizony nem vet túl jó fényt Rád. Én bízom benne (őszintén bízom), hogy ez csupán elírás volt a részedről és annak tartalmát nem gondoltad, mert nem gondolhattad komolyan. Számomra mindig fontos volt a véleményed, mert olyan embernek tartalak, akivel bár számos dologban nem értek egyet, de műveltségéből kifolyólag véleményére mindig érdemes odafigyelni és meglátásait célszerű átgondolni. Ha azonban kirekesztéssel való megvádolásomat komolyan gondoltad, úgy a továbbiakban (bár számomra ez meglehetősen keserű döntés), nem tartok, mert nem tarthatok igényt fajsúlyos meglátásaidra. Én tisztelettel vagyok irántad, ezt a tiszteletet azonban én nem feltétlenül várom el Tőled. Azt viszont igen, hogy kirekesztéssel még csak eszedbe se jusson megvádolni engem. Az ugyanis nem a tisztelet hiánya, hanem gyalázat.
Volt egy barátom, akivel szinte együtt nőttünk fel. Most pár éve elveszítettem Őt, harminckét éves korában rákosan halt meg. Mikor utoljára beszéltem Vele telefonon, már egy speciális oxigénsátorban ült, még mindig töretlenül reménykedve a gyógyulásban. Arról beszélt alig hallható hangon, (hisz megszólalni sem volt már nagyon ereje), hogy, ha kijön beülünk egy kávéra valahová és jókat beszélgetünk, úgy, mint valaha régen. Átbeszéljük, hogy hogyan loptunk a szomszéd kertjéből kölyök korunkban cseresznyét, hogy hogyan rúgtuk be az ablakokat nem ritkán a focival és kicsit később, mikor annak jött el az ideje, hogyan fogta meg a Neki tetsző lányok melleit, akik persze legtöbbször hatalmas pofonnal honorálták mutatványát. A tervünk tehát így festett. Másnap reggelre halott volt. Pár nappal később pedig már nem a fogorvosi rendelőjén láttam kiírva a nevét, hanem a halottasház rideg palatábláján egy időponttal együtt, mely jelezte, hogy mikor engedik a koporsóját a föld alá, úgy, hogy egy két éves kislányt hagyott árván maga után. Ez a barátom zsidó volt. Halála úgy fájt, mint, ha a testvéremet veszítettem volna el. És ma is úgy fáj.
Ezért, ha engem valaki kirekesztéssel vádol, akkor az ellen én ugyan nem vagyok hajlandó erőszakkal fellépni, még csak a szavak erejével sem, csupán egyetlen dolgot kérek a legnagyobb tisztelettel, hogy szégyellje el magát.
2008-03-20 22:36:52
Kedves Hajcihő!
Holnap válaszolok, addig türelmedet kérem.
Üdv: Janika
2008-03-20 00:07:56
Kedves Janika!

Az a helyzet, hogyha valaki helytelen premisszákból indul ki, akkor helytelen konzekvenciákra jut.
Ilyen helytelen premissza, ha azt hiszed, hogy a pártatlanságom kívülállást jelent. Bizony nem azt.

A helytelen premisszát - létkérdésekben - pártosságnak hívják. Miért is? Nos egyszerű: A párt szó a partium = rész szóból ered. Ezért aztán SOSEM képes az EGÉSZ érdekeit képviselni.

Ebből is kitűnik, hogy aki a rész iránt elkötelezett sosem lehet az egész iránt elkötelezett.
Én - származásom, és neveltetésem okán - az egész iránt vagyok elkötelezett, amit Magyarországnak, és magyarságnak hívnak. Saját értékrendem alapján pedig, ezt még "megfejelem" azzal, hogy egy nagyobb egész iránt is elkötelezett vagyok, amit emberiségnek hívnak.

Következik mindebből, hogy igenis érzelmekkel, gyűlölettel, felháborodással, és undorral viseltetem MINDEN olyan eszme, és gyakorlat iránt, ami kirekesztő, ami a részt képviseli az egyetemes érdekkel, értékekkel szemben.

Úgy gondolom, hogy ez az egyetlen helyes és követhető premissza. Aki engem ki akar zárni valamiből, mert másmilyennek tart mint önmagát, azzal szemben fellépek.

Ezt a fajta gondolkodást, és cselekvő fellépést pedig igen könnyű felismerni. Az ilyen ember, csoport, azaz rész: partium, azt mondja rólam, hogy én NEM vagyok közéjük való, én érdemtelen vagyok arra, hogy embernek, magyarnak, tisztességben élőnek neveztessek, mert erre csak ő, ők formálhatnak jogot.

Nos ez a személy, csoport, gondolatiság az, amely - az emberiség egésze tekintetében - elfogadhatatlan. Ez az a gondolatiság és cselekvő magatartás, amivel szemben akár erőszakkal is hajlandó kész és képes vagyok fellépni.

És akkor egy picit az aktuálpolitikára, amit folyamatosan belekeversz a mondandódba, mint Cato minden beszédébe: "Ceterum censeo Carthaginem esse delendam" , amely szerint a megválasztott miniszterelnökünk - szerinted - mennyiben hasonlít mindazon lényekre, mind testi valójában, mind lelki, és képességbeli tulajdonságaiban, amelyeket mi emberek a leginkább visszataszítónak tartunk, és ezért mit is kellene tennünk vele.

Nos, nekem is megvan a véleményem mind róla, mindpedig nem kevésbé jeles ellenfeléről, de bennem van annyi méltóság - legalább önmagam iránt - továbbá annyi tisztelet egy választott méltóság, mint társadalmi érték iránt, hogy nagy nyilvánosság előtt visszafogjam magam, amikor e kvalitásos személyeket - érdemükhöz mérten - méltatom.

Egyben van bennem annyi tisztelet is - azok iránt, akik valamelyikük mellett elkötelezték magukat - hogy a legkevésbé sem sértem meg őket azzal, hogy az általuk választott személy, vagy irányzat általam nem igazán méltányolható képviselőjét vulgáris szélsőségekkel illessem, ezáltal, az ő választásukat is alávalónak, ostobának, és kártékonynak, ezáltal tisztességtelennek minősítsem.

Te azonban - úgy tűnik - a legkevésbé sem fogod vissza magad, és olyan vehemenciával állítasz megalapozatlan, és személyes ellenszenvedből fakadó dolgokat, amelyek már a kirekesztés határát súrolják, netán át is hágják.

Ha kérhetnélek mellőzd ezt. Legalább az önmagad iránt tisztelet okán, ha már arra nem vagy figyelemmel, hogy ezáltal sokak érzékenységét, és szuverenitását sérted.

Ami pedig az excrementum méretének - amelybe hajlandó vagy belelépni - az elemzését illeti, ajánlom szíve figyelmedbe, hogy egy adott időmennyiség alatt, egy adott személy csak bizonyos mennyiségű végterméket képes produkálni, ahhoz pedig, hogy az jelentősen nagyobb méretűvé váljék, ahhoz egy másik személy hathatós közreműködésére is szükség van.

És, ha már a kutya hasonlatot vetted elő, akkor itt az a helyzet áll elő, hogy a gazda által VÁLASZTOTT HÁZŐRZŐ revirjébe, a gazda által ELZAVART kutya visszapofátlankodott, és a revirbe ürített, hogy - az ő bosszújának megfelelően - még nagyobb legyen az a kupac! Mindezt azért, hogy a GAZDA haragudjon meg a VÁLASZTOTT kutyára, és őt VÁLASSZA (most először, mert eddig SOSE TETTE) házőrzőnek!

Nos ez - kutyáéknál - lehet, hogy egy követendő magatartás, de eléggé elgondolkodtató az, hogy már te sem vagy képes jobb hasonlattal élni, ebben a kutyakomédiában!

Mindezért kérlek - tiszteletben tartva a RÉSZ iránti elkötelezettségedet, hogy ne sértsd meg azokat akik egy másik RÉSZT tartanak üdvözítőnek, engem pedig a legkevésbé se tarts nagyképűnek akkor, ha én azon az állásponton vagyok, hogy a TI KÉT KUTYÁTOK fejét hajlandó vagyok megsímogatni, ha az ENGEM, MINKET EGYÜTTESEN SZOLGÁL, de úgy elzavarom akár a TE kedvenc kutyádat, akár a MÁSIKAT, ha az ajtóm elé rondít, hogy vinnyogva fog az anyjába rohanni! Mindennek elősegítése érdekében bármikor hajlandó vagyok akár egy (választási) bunkósbotot is igénybe venni, mint akaratom legpregnánsabb kifejezőjét!

Ami pedig azt a naiv elképzelésedet illeti, hogy én bármikor is alkalmas lennék egy ország irányítására, nos az a válaszom, hogy ettől az Úristen, vagy bármely más transzcendens erő mentsen meg mindenkit, mert messze nem vagyok politikus alkat, és képtelen vagyok eltűrni a kétszínűséget, az aljasságot, az ostobaságot, és szemrebbenés nélkül elküldöm a jó édes anyukájába mindazokat akik engem ilyennel lihegnének körül.

És itt adok neked igazat: Az, akit te nem tartasz alkalmasnak a vezetésre, igencsak hasonló tulajdonságokkal bír, mint én, és ezt kellő arroganciával a pofánkba is vágta, ergo: nem politikus alkat, és mint ilyen kevéssé alkalmas a vezetésre, még akkor is, ha szakmai felkészültsége kiváló, ismeretei européer szintűek. De sajnos egy technokrata. Mint ilyen elmarasztalható.

Itt viszont te adj igazat nekem: Az, aki az ő pozíciójára vágyik, egy autoriter, narcisztikus személyiség, aki elvárja a kétszínűséget, hízelgést, nem tűri a kritikát és az egyenes beszédet, minden mondata duplafenekű, szociálisan demagóg, szakmai felkészültsége - enyhén szólva - kívánni valót hagy maga után, hatalomvágyó, és sajnos egy öntörvényű örök vesztes, még akkor is, ha látszateredményei vannak. Mint ilyen nem kevésbé elmarasztalható.

Ezért aztán nem kellene inkább valami pragmatikus valódi államférfit (na jó, ha van olyan, akkor "államnőt":-D ) keresnünk, nekünk mindannyiunknak?

Ami pedig a puzzlet illeti: Barátom, mi mindannyian vagyunk annak az elemei, ha EGYETLEN darabkája is hiányzik, akkor SOSE lesz belőle kész kép! Hát se a jobb, se a bal oldalon lévő darabkák ne higgyék azt, hogy CSAK ők a fontosak, na pláne, hogy EGYEDÜL ők a fontosak és szükségesek!

Üdv: Hajcihő
2008-03-19 10:21:42
Üdv Hajcihő!

Tetszik amit írsz, csak egy dologgal vigyázz. A középen állás is lehet „szélsőséges”, amennyiben nem tudja, ha nem is elfogadni, de legalább higgadtan tudomásul venni a „széleket”. Márpedig néhány „elszólásod” erre utal. „Undorodom” és „gyűlölöm” írod bizonyos dolgokra és helyzetekre. Nem Hajcihő, aki komolyan gondolja azt, hogy középen áll, abban legyen annyi méltóság, hogy ezeket a heves kitöréseket kiiktatja magából. Tudom ez nem könnyű, és azzal is tisztában vagyok, hogy ezek minden bizonnyal az emberi jellem sötét oldalának a termékei, de értelmes ember (mint amilyen Te is vagy) könnyen belátja, hogy nagy dolgokat e nélkül (a kiiktatás nélkül) egész egyszerűen nem lehet véghezvinni. Ha azt írod, hogy „gyűlölöm” és „undorodom”, akkor ezek a kijelentések pontosan a higgadt kívülről szemlélődés, ha úgy tetszik függetlenség iránt ébresztenek kérdőjeleket. Nem undorodhatunk attól és nem gyűlölhetjük azt, ami természetes. Márpedig mindkét pólus természetes, ezt Te magad is nagyon szépen és józanul leírtad.

A hatalomról való elmélkedésed tetszik, csak úgy érzem, mintha a képemről olykor ennek ellenkezőjét olvastad volna ki, pedig a puzzle-utalás több olvasattal bír, többek között olyannal is, ami igencsak alátámasztja az általad írottak jelentős részét. (Gondolok itt többek között arra is, hogy a kirakós játékok témáit, alanyait valaki összerakja, vagyis az a valaki, valakik esetleg egy egész társadalom – mely ezt az összeillesztő műveletet elvégzi, nagyon is felelős azért, hogy milyen „kép” fog visszaköszönni az adott felületről. Az „összerakott” ilyen értelemben nem feltétlen egyedül kell, hogy vállalja felelősségét a kialakult képért, hanem megoszlik a számonkérés lehetősége. Amennyiben pedig ez így igaz, akkor eleve nem lehet fekete-fehér viszonyrendszerben gondolkodni. Ez világos.)

A „korszerű elmélkedés” is erre a világnézetre utal. A cím tulajdonképpen reflexió Nietzsche „korszerűtlen elmélkedéseire”, amely pontosan egy általam helytelennek ítélt gondolkodásmódra és értékítélet-rendszerre próbál válaszul szolgálni. Hogyan filozofáljunk kalapáccsal? – teszi fel a kérdést ez az egyébként vitathatatlanul zseniális gondolkodó. A válasz benne foglaltatik az „Ecce Homo”-ban és az „Antikrisztusban”. Hogy mennyi jóval kecsegtet a szóban forgó válasz, az azt hiszem, mindenki számára világos.

Végezetül még egyetlen megjegyzés és ez politikával kapcsolatos lesz, de muszáj rá válaszolnom mert felvetetted, bár megfogadtam, hogy ebben az irányban nem értekezek, mert túlságosan hamar megremegnek a lábak erre felé, ha szóba kerül ez a téma.
Szóval hidd el Hajcihő, nincsenek illúzióim afelől, hogy létezik-e tiszta politika. (Egyébként már maga a kérdés felvetése is naiv…) Én csupán egyetlen általános álláspontot figyelek egyszerűségéből adódóan némi szkepszissel, ez pedig a következő: „Hidd el Jancsikám, az egyik kutya, a másik eb” – hallom gyakran e „magvas” gondolatot. Természetesen egy kis korrekcióval el is tudom fogadni e tételt. Mert bár valóban igaz, hogy az egyik kutya, a másik pedig eb, de egyáltalán nem mindegy, hogy melyik a pásztor kutya és melyik a harci eb. Látod Hajcihő, innen is látszik, hogy nem feketén-fehéren (kutya-eb viszonylatban), hanem sokkal színesebben (pásztor kutya és harci eb) összefüggésben analizálom a politikai közéletet történéseit és „nagyszerű” szereplőit… És persze azt is világosan látom, hogy mindkettő (mert hiszen mégis „csak” kutyák) ugyanazzal az „eleganciával” fog a lábam elé szarni és, ha nem vigyázok, könnyen belecsúszhatok mindkét verzióba. A szar felépítésében nincs differencia, csak a méretében. Én igyekszem a kisebbik adagba lépni. Ennyi az egész, hisz elkerülni úgysem lehet. De arról határozott elképzeléseim vannak, hogy melyik a kisebb kupac. Határozott elképzeléseim vannak hát e tekintetben, mert nem vagyok vak, az érzékszerveim úgy gondolom még elég precízen működnek.

Ha viszont úgy döntesz, hogy pártot alapítasz és elnökjelölt leszel, nos akkor maximális támogatásomról biztosítalak. Elkélne már a politikában egy olyan szemléletű figura, mint Te. No mindegy, talán még nem érett meg Rád kissé ingerült és szorongó társadalmunk. De ami késik, nem múlik…

Üdv: Janika
2008-03-19 00:34:58
Kedves Janika!

Egy kicsit a hatalom lélektanáról: A hatalomnak mindig két színe van. Ez az alkalmazójának az ethoszától függ. Azonban ez a két szín, SOSEM jelenik meg tisztán, hanem MINDIG egymás keveréke.
Ugye, akkor máris tudod, hogy miről beszélek?
Igen, a jó és a rossz viszonyáról. A világosságról és a sötétségről.
A hatalommalbíró ember pedig, sosem csak jó és sosem csak rossz. Mindig van belőle a másik árnyalatból is.
Igen, vannak olyan emberek, akikben a sötét oldalból, és vannak olyanok akikben a világosból van több.
Van akikben - valamelyikből - sokkal több van. De sosem csak az van bennük!
Még a legelvetemültebbekben sem.

Ezért aztán, ha BÁRKI, azt állítja, akár a szó, akár a kép eszközeit felhasználva, hogy a hatalommal bíróban CSAK az egyik szín testesül meg, akkor hamisat, giccset, vásári propagandát, felejthető fércművet fog alkotni.
Ez ugyanis maga a hazugság.

Amiben nincs árnyalat, az egysíkú, amiben nincs árnyalat, az absztrakt, amiben nincs árnyalat az szélsőséges. Szélsőségesebb mint az, amit ábrázolni akar.

Én, a magam álláspontját ennek az alapján alakítottam ki egész életemben, és sosem csatlakoztam egyetlen szekértáborhoz sem. Sem a művészet, sem az élet egyéb területén.
Nem tettem, mert úgy érzem, gondolom, tudom, és tapasztalom, hogy nem létezik egyetlen igazság és nem létezik a valóság kizárólagossága sem.

Engem mindig zavart, undorított és taszított bármely fanatikus elfogultság, bármely szélsőség, lett légyen az rajongás az abszolút tiszta iránt, avagy feneketlen gyűlölet az abszolút mocskos ellen.

Taszított, mert mindkét véglet maga a hazugság, az ostoba, felelőtlen, gazemberek, és a naív önsorsrontók világpusztító birodalma.

Ezért aztán én egyetlen dolgot gyűlölök engesztelhetetlenül: Az intoleranciát.

Számomra a Savonarolák, Hitlerek, Sztálinok világa elfogadhatatlan, akár a hétköznapokban, akár a művészetekben.

Ezért aztán a korszerű elmélkedés a hatalom akarásáról számomra nem szétválasztja az arra méltatlanokat, alkalmatlanokat, hanem összeköti.

A hatalomra vágyó, és a hatalmat gyakorló egyaránt sajátos helyzetben van, mert mindkét pozíció képes arra, hogy torzítsa azt, amit látni képes és akar a világból.

Így van ez azzal, aki akár áhítja más hatalmát, és így van az, aki megelégedett azzal, hogy az ő "mása", hatalomban van.

Mindkettő hazudik önmagának, mert mástól várja a saját sorsának irányítását.

Ő a vezetett ember. Akinek pedig a hatalmát kívánja, az a vezető. Ez két archetípus.

És mint ilyen, ez sem fekete és fehér.

Azonban, aki úgy gyakorolja a hatalmát, hogy azt az őt választók, benne megbízók akarata szerint teszi, és ezt a hatalmát nem úgy szerezte meg, hogy azért választották meg őt, mert ragyogóbbnak mutatta az arcát amilyen, az tudja, érzi és érti, hogy a hatalom keserű kenyér, amit SOSEM szabad áhítani, aminek a nevében SOSEM szabad ígérni, és aminek a nevében SOSEM lehet beteljesíteni mindenki álmait!

Ha bárkit MÁS színekkel lehet ábrázolni, hamis fényben lehet feltüntetni, mert ő maga ezt akarja, akkor csak a sötét színek sok-sok árnyalatával lehet őt megfesteni.

Ha politikusokat festesz, akkor árnyald őket. Lehet számpdra kedves, és lehet számodra ellenszenves. De egyik sem az ördög, és egyik sem az angyal. mert mindegyikük gyarló ember.

Hogy kinek melyik a jó? Az - valódi demokráciákban - mindenki szíve ügye, és legbensőségesebb döntése.

Sose vidd a művészetbe azt a gondolatodat, hogy a MÁSIK a kizárólagos gonosz!
Ilyen nem létezik.

Ha igen, azt diktatúrának hívják, és hadúrnak.

Ezekről pedig csak dicsőítő pannókat, és gúnyrajzokat lehet festeni.

Tudod, az elkötelezett művész, csak az emberi értékek iránt lehet elkötelezett. Az emberi értékek pedig messze túlmutatnak a politikán!

Aki pedig azt képzeli, hogy a politikában egy makulányi hótiszta fehérség is van, az SOSE gondolkozzék el a politikáról, mert teljesen vak hozzá!

És honnan tudom, gondolom mindezt, nos onnan, hogy nekem VAN hatalmam, és TUDOM, hogy ez - bizony - keserű kenyér!
Én TUDOM, hogy a legnagyobb jószándékom ellenére is kénytelen vagyok ezt emberek érdekeivel szemben is érvényesíteni, más emberek érdekében! Ez a döntés terhe!
Volt rá időm és lehetőségem, hogy megtanuljam: Sosem hozhatok olyan döntést, ami mindenkinek jót tenne!

Azonban azt is tudom, hogy más pedig olyan döntéseket hozhat, amely azoknak tesz jót, akikkel ez én nem tudtam megtenni!

Ha pedig képes vagyok összefogni vele, és együttesen munkálni azon, hogy jót tehessünk a hatalmunk által, akkor jól használjuk a hatalmunkat. Érdemesek vagyunk rá.

Aki pedig erre nem képes, és acsarkodik, az érdemtelen a hatalomra.

Nos, ha hatalmasokat festesz, és elmélkedsz a hatalom természetéről, akkor gondolj ezekre a dolgokra is!

Én azt tanultam az édesapámtól, hogy az méltó a hatalomra, és az nyeri el igazán, aki arra használja a hatalmát, hogy igazul szolgálja azokat, akiktől, és akikért kapta.

Ilyeneket azonban én nem látok a hatalom körüli őrült tolongásban. Csak méltatlanokat.

Nos talán ennyit megért ez a téma, a maga filozófiai összefüggéseiben.

Ez az én véleményem. Nem több, és nem kevesebb.

Tisztelem másokét, amíg azok tisztelik az enyémet, és nem akarnak kizárólagosságra törekedni a maguk igazságával.

Aki azt akarja az ostoba. Az igazságok összessége ugyanis a valóság.

Varietas delectat. A változatosság gyönyörködtet.

Üdv: Hajcihő
2008-03-08 23:37:08
Kedves Jajjjmi!

Nagyon szépen kérlek, de tényleg őszintén arra, hogy fogalmazz világosan. Válaszodból annyit értek, hogy valóban jelen van reakciódban a cinizmus, mert ez az Arta igazi arca és vannak akik erre vigyáznak. Nos egyáltalán nem értem, hogy milyen összefüggésben van az Arta "ilyen arcúsága" azzal, hogy van akik erre vigyáznak. És mire vigyáznak? És kik? És milyen az Arta igazi arca? Jajjmi! Kérlek, légy egyértelmű és világos. Mi a cinizmusod oka? Ködösítést annyi fronton hallunk már, hogy az szinte felfoghatatlan. De ködösíteni általában az az ember szokott, akinek nincs határozott véleménye. Én ezt nem feltételezem Rólad. Én ennek ellenkezőjét feltételezem Rólad. Azt hogy akarsz és tudsz is válaszolni. Kérlek tedd hát meg. Ne sűlyedjünk egy magát miniszterelnöknek kikáltó szerncsétlen, szánalmas bohóc szintjére. Ne alázzuk le magunkat annyira, hogy a legapróbb közösséget is felvállaljuk elferdült, agyhalott gondolkodásmódjával.
Köszönettel: Janika
2008-03-08 19:56:44
Janika jóűl érzed, sőt tökéletesen, mert ez az arta igazi arca, amit most itt olvastam. (Megjegyzem nem először és nem csak itt, és nem is utoljára, - vannak akik erre vigyáznak!)
Üdv.

jajjjmi..
2008-03-08 19:24:28
Elnézéseteket kérem, nem volt tudatos ez a "valami" részemről...
Legközelebb résen leszek...
2008-03-08 18:16:23
Kedves Janika!
Van "on" meg "off". Tudod, bekapcs. meg kikapcs. vagyis internetes nyelven ez annyit jelent, hogy ha valaki offol, akkor nem a témába vágóan ír valamit. Jelen esetben nem kritikát, véleményt a művel kapocsolatban, hanem valami másegyebet.
2008-03-08 14:15:30
Sziasztok! Én irigylem, és gratulálok azoknak, de most komolyan, akik hazám jelenlegi állapotában még mértéktartó,és toleráns álláspontot tudnak képviselni. Én már régen nem. Ezért neveznek magunkfajta kóborkutyának, fradista politikai futbalhuligánnak. És ezért nem szólok hozzá a politikai beszélgetésetekhez. De Ti akik ezt eddig megtettétek, kulturáltan, ebben a stílusban továbbra is bátran folytassátok.
Arra meg , hogy mi is pontosan az az "off", én is kiváncsi vagyok...)))
Janika! ez a festményed pedig ugyan úgy lenyűgöz mint a többi. :))
2008-03-08 00:55:08
Kedves Jajjjmi!

Enyhe cinizmust érzek reakciódon. Megtudhatnám ennek okát? Megtisztelnél, ha válaszolnál.

Köszönöm: Janika
2008-03-08 00:48:06
Üdv somaleXia!
Áruld már el nekem légy szíves, hogy mit jelent az, hogy offolom. Tényleg nem tudom és ezt szégyellem is egy kicsit. Ez valami internetes kifejezés? Kaptam már elég offot? Az mi?
A politikáról: Nézdd somaleXia, szerintem a művészetnek átfogó képet kell alkotnia a világról. Ebbe a világba, ha tetszik, ha nem, de a politika is szervesen belekapcsolódik. A politikáról hiba lenne nem tudomást venni. Olyan ez, mint, ha amputálnád a valóság egy szeletét. Az pedig úgy nem megy. A művészetnek a kijózanító tükör szerepét kell betöltenie. Már az ókori indiában is az ún. politikai mandarin réteg, alkalmazta a királytükör "intézményét". A királytükör személyekből állt. Művészekből, filozófusokból, akiknek egyik domináns feladatuk volt, hogy lehetőségeikhez mérten felügyeljék a politika tisztaságát, embercentrikusságát. Ma sem tehet másképp a művészet. felelősek vagyunk egymásért, értékeinkért, és ha egy nyilvánvaló alantas dologról nem mondjuk el egyenesen a véleményünket, azzal bűnt követünk el, hisz magunk és az értékek ellen dolgozunk. Nem hiszem, hogy jelen esetben eldurvult volna a hangnem és részemről nem is fog soha. Nyers, kíméletlen őszinteséget viszont tapasztalhatsz nálam, de az soha sem párosul rosszindulattal. Politikusokról karakteres véleményem van, de a politikán kívűl álló emberekkel szemben soha sem lépnék fel ellenségesen. Megmondom őszintén, hogy jelenlegi miniszterelnökünket egy hihetetlenül kártékony, romboló erő tulajdonosának érzem. Ez azonban nem gátol abban, hogy az esetleg vele egyet értő embereket ne tekinteném, akár a legjobb barátaim egyikének. Mondom ezt annak tudatában, hogy jelenlegi helyzetemben ez a megállapítás tökéletesen helytálló. Az egyik legjobb barátom ugyanis rendíthetetlen baloldali szimpatizáns a mai viszonyok ellenére is. Na és? Miben zavar ez engem? Semmiben. Mindezt csak azért írom le, hogy lehetőségeimhez mérten megnyugtassalak. Részemről senkivel szemben nem fogsz tapasztalni ellenséges hangnemet. Az nem az én világom. De, ha a politika szóba kerül, úgy gondolom, nem kerülhetem meg a témát. Nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy megkerüljem a problémákat. Ennyivel tartozom önmagamnak és talán másoknak is.
Üdvözöl szeretettel: Janika
2008-03-07 23:52:24
Kedves dunyha!

Te sem, és mások sem csináltak semmi bajt, és azért írtam, hogy ez így is maradjon!

Igazad van abban, hogy a művészek alkothattak, és alkothatnak is valami mellett, vagy éppen ellenérzésük kifejezéseként. Az alkotás bármiről szólhat!
De egy művészeti oldalon, a kritikának a műről, és művészetről kell szólnia.
Ha politizálni, és veszekedni szeretnék (mert azt a szót, hogy "vita", kis hazánkban lassan már nem is ismerik) egyszerűen csak bemegyek a munkahelyemre, kimegyek az utcára, vagy felszállok a villamosra, mert az emberek már mindenhol ütik-vágják egymást!

Én ebből nem kérek, még itt is!

Nem véletlen, hogy a politikai jellegű megnyilvánulásokat, minden hasonló site-on moderálják.

Legkedvesebb dunyha!
A véleményed miatt, soha ne kérj bocsánatot senkitől, legfőképpen tőlem ne!!!!
Ez a dolog nem rólam szól!
Előző kommentem is, csak azért szólt az Artához kapcsolódó érzelmeimről, hogy jobban megérthessétek felindulásomat.

De látod, már én is beleestem a hibába, és agyon off-olom szegény János képét, rendkívül illetlenül!
Ezért többet nem is írok ide, ebben a témában!




2008-03-07 21:49:01
Én nem érzem úgy, hogy bármi bajt csináltam volna, de inkább bocsánatot kérek, semmint eltünj soma. Egyszerűen eszembe jutott ez az idézet, a polititzálás igen távol áll tőlem.
Amúgy szerintem minden időben belefolytak valamelyest a művészek is a politikába, hisz volt olyan, hogy más eszközökkel nem lehetette harcolni, hangot adni.
S hát mi a csudát csináljak, megint csak valami idézet jár a fejemben:
"Cinkosok közt vétkes aki néma"
Még egyszer ezer bocsánat.
2008-03-07 21:29:42
Hát csak gratulálni tudok a nagytudású kommentezőknek és a művészuraknak egyaránt. Somalex Isten hozott az Artán!

jajjjmi..
2008-03-07 21:19:18
Kedves Alkotótársaim!

Olvasom hozzászólásaitokat, és egyre szomorúbb vagyok!

Ha egy művészeti oldalra, a kritikák helyére beszivárog a politika, hamarosan lehúzhatják a rolót!

Én nagyon szeretem az Artát, rövid idő alatt elkötelezetjévé váltam.
Ez azt jelenti, hogy nem csak mint alkotó, munkákat publikálok itt, hanem igyekszem résztvenni a fejlesztésben, a többi adminnal a működtetésben. Újításokon, az oldal egyre szebbé, és színvonalasabbá tételén törjük a fejünket, és igyekszünk ezeket megvalósítani.
Nem kis munka, elhihetitek, de teszem, mert nagyon jó köztetek, Veletek. Úgy érzem, végre megtaláltam a közeget, ahol létezhetek! Jól érzem magam, értelmét látom, hogy itt vagyok, tanulok művészetet, emberséget! Itt nem találkoztam még irigységgel, féltékenységgel, gonoszsággal, rosszindulattal, mert ez a közösség kiveti magából ezeket!

Közösség!
Ebben van az erőnk, ettől vagyunk mi más, mint a többi, hasonló hazai oldal. Jártam több ilyenen is: ritkaságszámba megy, ha igazán törődnek egymás munkáival, egymással a tagok!
Különböző művészeti ágak közt, ilyen átjárás??????
Ezen alkotók, ilyen fokú egymás munkáiból ihletődése??????
SOHA, SEHOL, EZT NEM TAPASZTALTAM!!!

Más oldalakon is vannak művészek, máshol is lehet publikálni, de én ide vágyom, mert, itt olyan alkotókra találtam, akik imádják a művészetet, és felül tudnak emelkedni a mindennapok idegtépő acsarkodásain.
Nem mindenkinek tetszenek munkáim, valószínűleg habitusom sem, mégis megbecsülést, szeretetet, és figyelmet kapok tőletek.
Természetesen vannak súrlódások, de azok lassan elsimulnak, vagy próbáljuk elsimítani, mert szeretünk itt lenni, együtt lenni!

Rengeteg embertől hallottam már, hogy művészeti fórumokon nagyon jókat beszélgetett, kedves ismerősöket szerzett, online, illetve valós barátságokat kötött, jól érezte magát..., mégis kénytelen volt otthagyni, mert a résztvevők csúnyán elbántak egymással, miután teret engedtek a politikának.

Szeretett Művésztársak!

Ha mindez bekövetkezik (ami - ha így folytatjuk - előre látható, és törvényszerű), nagyon fájó szívvel, a csalódás mázsás súlyát cipelő lélekkel, búcsút kell mondanom ennek a nagyszerű, ígéretesen fejlődő művészeti agórának, és Nektek is! :(((((

Én egy hétköznapi ember vagyok, de hiszek benne, hogy miattam is meg tud változni valami.
Valószínűleg keveseket érdekel, hogy megyek-e, vagy maradok, de higgyétek el; sajnos mások is követni fogják példámat.

Ha nyitott szemmel, és füllel jártok (úgy látom nagyon is), akkor nem gondoljátok azt, hogy én vagyok túl érzékeny.

Reménykedem benne, hogy mindaz, amit felvázoltam, soha nem fog bekövetkezni!


Köszönöm megtisztelő figyelmetek!

Jánostól pedig elnézést kérek az off-ért! Sajnos már kapott eleget!

2008-03-07 20:08:28
Beszélgetésteket olvasva ez jutott eszembe:

"Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel.
Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi.
De, ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén ,akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.
Akkor az a nemzet aljas, vagy műveletlen."


(Gróf Széchenyi István)
2008-03-07 16:04:15
Üdv Chilli!
Jó látni, hogy olyan nem hétköznapi tehetség birtokában, mint Te, hétköznapi emberkének nevezed magad. Méltóságteljes a szerénységed. Még az is lehet, hogy egy napon néhány oldal erejéig be fog Rólag számolni a művészettörténet-írás.
2008-03-07 15:12:52
A puzzle darabkákban minket, hétköznapi emberkéket fedeztem fel.
A hatalmasok pedig velünk rakják ki a világukat úgy, ahogyan nekik tetszik. Bár rendkívül sokféle olvasata lehet ennek az alkotásnak...
/amúgy pedig a megélhetési zsebnapóleonokról még nem is beszéltetek...:-))) /
2008-03-07 13:20:11
Drága Barátom, Hajcihő!

Úgy érzem túlságosan egyszerűen értelmezed a dolgokat. Hogy két zsebnapóleon óhajtja a hatalmat kis szemétdombunkon? Ugyan kérlek! Ha csak annyian lennének: A valóság azonban más képet mutat. Annál bizony sokkal többen vannak. Sok picinyke zsebnapóleon csahol nyálát csorgatva a hatalom után. És az egészben az a mulatságos, hogy vélhetőleg a legtöbbiknek fogalma sincs arról, hogy mi a hatalom. Tényleg, mi a hatalom Hajcihő? Mi a hatalom természetrajza? Szerintem a hatalom egyik formája az, amit hiányoltál a képemen, vagyis észrevételezted, hogy miért nincs felhajtva egyes helyeken a puzzle.A hatalom egyik formája az, ha képes vagy egy meglévő valóság hátlapját fehérnek, tehát tisztának látni. Ha tisztának látod, képes lehetsz tiszta lappal indulni. Ez a képesség Hajcihő - hatalom. a tiszta lappal indulás szándéka és ereje. Nem feltétlen sivár kilátástalanság az, ami üres. Az üresség betöltetlen forma. Csak rajtad múlik, hogy milyen világokkal töltöd be. Csak rajtad múlik, hogy a tubus mélyéről, milyen világokat emelsz a Napfényre. A festékes doboz alján egy homogén anyagként még egyszerre van jelen a farkas és a bárány. Ha a bárányt emeled a fejed felé, hatalmas leszel, mert apró tudsz maradni. Ha farkasnak adsz szabadulási lehetőséget - zsebnapóleonná válsz. A történet lényege ilyen egyszerű. Nincs ezen mit bonyolítani. Igen láthatjuk azok arcát, kik a hatalmat hajszolják. Elsősorban a politikai közélet szereplőin vélhetjük felfedezni a baljós mentális sérüléseket. Ez természetes, hisz Ők vannak reflektorfényben. De én úgy vélem, részükről megbocsátható e torzulás. Szakmai ártalom, a közeg lehúzza Őket, ez a rendeltetésük, ez a sorsuk. Az, ha egy ilyen hataloméhes zsebnapóleon kerül hatalomra, sajnos valahol természetes. Nincs túl sok választási alternatívánk, hisz mindegyikben jelen van ez a kétes értékű vágy. Ha azonban egy ideggyenge, sérült pszichopata kerül hatalomra és sokáig ott is maradhat, no az már a társadalom kollektív bűne, túl azon, hogy nagyon sokat elárúl magának a társadalomnak is az értelmi képességeiről.
2008-03-07 11:38:24
Gazdagok vagyunk! Ebben az országban nem egy, de mindjárt két zsebnapóleon áhítja a hatalmat! (Pusztán a mi ostobaságunkon múlik, hogy éppen melyiknek emelünk aranyból szobrot.) Ez olyan puzzle, amelyet kétféleképpen is össze lehet rakni. Csak az kell hozzá, hogy mindenki hozzon hozzá még egy szavazót, oszt jónapot!
Az igazi titok ezért aztán nem is az így, vagy úgy összerakott kép színén jelenik meg! Hanem bizony a hátoldalán! Elárulom neked, nektek a titkot, hogy ott mi van: A nagy piszkosfehér, rideg, embertelen, önző üresség.

Hát így nézd, nézzétek ezeknek a festményeknek, puzzleknek a színét!

Egy műalkotásnak pedig nem csak az igazat, de a valót is meg kell mutatnia. Talán valamelyik sarkát vissza kellett volna hajtani, hogy legalább egy darabkája látszódjék a hátoldala kilátástalanságának.

Napóleont sem gáncstalan lovagok győzték le! Azért voltak ellenségek, mert egymás hatalmát vágyták megszerezni!

Mit számítottak az eltékozolt életek, és a máig is ható nyomor, ami ebből következett?

Lelkesült barmokat hajtottak egymással szemben a vágóhídra.

Igen. Napóleonod szemében ott van a hatalom őrült vágya! De hol van Wellington arisztokratikus hatalmi őrülete, avagy a többi szereplőé?

Ez "csak" az egyik őrült arca. Annak azonban pompásan félelmetes!

Gratulálok!

Üdv: Hajcihő

2008-03-07 10:00:56
Tudod miért nincs általában értelme sírni, Chilli. Mert minden reggel újból fel kel a nap. És ez mindíg ad okot az optimizmusra. Csak nem mindenki érti.
2008-03-07 09:11:23
:-))))) Ez nagyon komoly!!!:-))))
A humor mindig jól jön amikor már sírni sem tud az ember...:-))))

Üdv.: Chilli
2008-03-07 08:56:18
Igazat szólsz Chilli. Szűk hazánkban bizony szép számmal vannak beteg emberkék.
Még pszichopata, hasadt személyiségek is. Egész takaros kis "tablóképet" tudnék összeválogatni belőlük. Csak az ábrázolásukhoz méltó eszközöket még nem sikerült megtalálnom. De ami késik nem múlik. Rajta vagyok a témán. Gyakran mondogatom is magamnak: Húzzunk bele, húzzunk bele Jaikám, hogy a végén elmondhassuk: "Megcsináltuk, megcsináltuk, megcsináltuk..." Csak nem szeretnék olyan böszmeséget elkövetni, hogy elkúrjam, ezért még az ihletre várok. És a hazánkat fenyegető terrorveszélytől is nagyon félek ám. Bizony, ez nagyon reális veszély, hisz a forrás mindíg hiteles. Terrorveszélyben pedig alkotni is nehézkes.
Üdv: Janika
2008-03-07 08:05:46
:-)))) Szűk Hazánkban is vannak hasonszőrű "beteg" emberkék...:-))))))
Mert véleményem szerint Napoleon beteg volt.

Az ilyen képeiden számomra a legérdekesebb, hogy kevés színnel, maximális vizuális élményt tudsz nyújtani.

Gratulálok!

Üdv.: Chilli