Ez az ember időtlen. Egyszerű, és a kényes ízlésű patrícius számára közönséges és büdös, így hát gondosan félrehúzódik tőle a kisföldalatti legtávolabbi ülésére, nehogy érintkezésbe kelljen kerülnie vele. (Tényleg, hogy került oda?:-))) ), Emberünk pedig megfeszíti magát a mellén látható szitanyomaton megjelenő múltja, és az ablakon fellelhető hamis reklámjövő álmai között. Még nem meri elhinni, hogy már reménye sincs egy emberibb életre, még mindig reménykedőn tekint fel a földalatti alagútja fölött egészen bizonyosan létező ég felé, és nem veszi észre, hogy ott hátul Pontius Pilatus keze már meg is száradt, miután gondosan megmosta azt.
Már nem az ő gondja ennek a profán Krisztusnak az élete, és a halála.
Vajon ez hányadik stáció?
Fogadd őszinte gratulációmat!
Üdv: Hajcihő

Kedves Mephisto!
Kokas úgy beszél,ahogyan csak a mezők kamillavirágai tudnak beszélni.

Bocsi a szétszortságért, de most csak így sikerült. :)

Szerintem ugyan arról a Kokas Ignácról beszélünk. Hol is lehetne másik? :) Igazán én csak a képein kersztül ismerem. Egy nagyon jó, legjobb barátom kedvenc hazai alkotója, ezáltal nekem is azzá vált. Na nem vol nehéz. :) Nem is biztos, hogy konkrét dolgot, megfoghatót tudok mondani, A hasonlóság szerintem az egyszerű ember felmagasztalása. Ábrázolása úgy, ahogyan másképpen nem lehet. Pl. a Golgota. A metron kapaszkodó Hobó nem csak egyetlen meber, hanem mindannyiunk. Ahogy pl. Kokas Ignác képein a családja (legalábbis asszem ők azok) A mindennapi rutint magasztalják festészetté. Olyan szinten, ahogyan az nem sokunknak jutna eszébe. :) De erről szerintem István barátmmal sokkal jobban el tudnátok beszélgetni. Én csak fejet hajtok egy olyan ember előtt, aki előtt manapság itt érdemes. És meg kell mondjam egyetlen kezem elég, a számoláshoz.
Persze ki mennyire érzi a hasonlóságot. Ebből a szempontból akár lehet egy mélységes, velőkig ható mondanivaló is, akár csak egy véletlen párhuzam.- Ki tudhatja. :)
Igazság az, hogy bár én értem és érzem a lényegét mindennek, de nem igazán tudom kifejezni. Keretbe foglalni, ha úgy tetszik. Mindenesetre a hangulat ugyan az. Igazán az ember-környezet hatása fogott meg. Igazán meg sem tudom fogalmazni,,,talán ebben vagyok a leggyengébb. :) A lényeg, hogy kb pár hónapja egy jó barátomnak köszönhetően a neten végignéztük az összes fellelhető Kokas Ignác képet, és mivel asszem ő is a Kelenhegyi úton lakott arról álmodoztunk de jó is lenne elbeszélgetni egy éjszakát egy ilyen alkotó társaságában.
Az érzés innén maradt, és talán a képek kivetülése is. :)
Egy lényeg, hogy tetszenek a műveid, a többi csak a sallang, a körítés, és ami az eszembe jutott hirtelen. :)

Kedves Mephisto!
Rendkívül felcsigáztál. Hasonlóság Kokas Ignác képeivel? Ugyanarról a Kokasról beszélünk? (Bár szerintem aligha létezik több, aki festő és etalonnak számíthat...) Számomra is etalon, tizenéves koromtól ismerem, hihetetlen magas szellemiségű ember, és nem tagadom rengeteget jelentett számomra első rajzaimról alkotott kritikája. Egy (akkor még) tizenéves kölyöknek, a kor talán legkiemelkedőbb mestere részéről megnyilvánuló feltétel nélküli támogatása, a minden volt. Ez azonban most nem lényeg. De..., hol látod a hasonlóságot, ez viszont tényleg nagyon érdekelne.

Elsőre Kokas Ignác képei ugrottak be. Őt még Farkas Pisti mutatta nekem (aki majdnem szomszédja volt Pesten) és szerintem van hasonlóság. Ami szerintem jó is (és jó értelemben értettem), és ezt nem kötözködésből írom távol álljon tőlem. De számomra ő a mai magyar festők közül az aki etalonnak számít. :) Vagyis szívesen nézegetem a képeit. Ahogy a ezt is. Hasonló, de mégis más.

Na csak elgépeltem...nem tájszólásban beszélek. :) Persze ha úgy beszélnék, akkor sem zavarna. :) Várom a következő képed!

A három képed közül ez fogott meg leginkább. A technika is, mert megteremti az illúziót az embernek. Igazán viszont a mondanivaló adja meg az értelmét. :) Szerintem az egyik legjobb kép ez az artán. Persze én nem szeretem a hiperrealizmust pl. és talán azért, mert nem tudom, vagy kevésnek érzem magam hozzá. De a digitális fotók korában fotó minőségben dolgozni az én szememben már elnézést a kifejezésért egy kicsit maradi. Viszont a ha mindez ötvözve olyasmival, amire egy fényképezőgép és a mögötte álló nem képes, az már tényleg döbbenetes. Nekem 100%osan bejött ez a kép.

Köszönöm a "helyre igazításod". Igen a technikai részére gondoltam kizárolagossan. Ezért, azonban tényleg kár volt ezt a technikát említenem, mert valóban lényegesen mélyebb dolgokat ábrázolsz és mondasz a képeiddel... Attól függetlenül, lenyűgöző az ábrázolás módod! "jól-rosszul"... Szerintem kitűnően!:-)))

Kedves Chilli!
A kép mérete 50x70 cm. Attól azért óvnálak, hogy kizárólag a hiperrealizmus keretei között értelmezd képeimet. A hiperrealizmus válasz volt a pop-ra, vagy akár a minimál-ra én azonban más dimenziókban próbálok válasszal szolgálni. A tecnika szintjén tehát előfordul, hogy éleka hiperrealizmus eszközeivel, de a gonolatiság szintjén azért remélem sikerül mélyebbre ásnom. A hiperrealizmus röghöz kötött, tehát izolált, amit én csinálok (jól-rosszul) az reményeim szerint átfogóbb és globálisabb. Persze, hogy ez láthatóvá is váljon, néhány képet még fel kellene tennem. szerintem ez be is fog következni. Köszönöm az érdeklődést és a figyelmet.

Döbbenetesek.Köszönöm,hogy te is éltél az invitálással és mostantól itt is élvezhetjük e hihetetlen remekműveket.....

A hiperrealizmus... hát igen.... Gratulálok! Légyszi írd majd oda a kép alá, hogy az eredeti festmény mekkora. Engem azért érdekel, hogy hogyan képzeljem el az ablakon való visszatükröződést... Üdv. az oldalon! Chilli

Remek ötlet, de szerintem a kép magárt beszél. A kivitelezés meg profi.