Születésnapodra
(N.B.-nak szeretettel!)

Sok kívánság buzog fel szívemen,
S mérhetetlenül sokat adnék Neked,
Ha nálam volna a Titok nyitja:
Ki is az ember? Mi is a szeretet?

Mérhetetlenül sokat adnék Neked:
Adnám a szárnyakat, adnám a lépteket,
Ontanék naponta puhát és meleget,
Küldenék kezedbe simuló kezeket.

Adnék az arcodra újranyíló kedvet,
Megválaszolnám a kérdéseidet.
Próbákban erőt, erőt a jóhoz,
Szívet a kemény társadalomhoz.


Születésnapodra gyertyát és tortát,
Adnám, hogy az élet jó legyen hozzád!
Megadnám azt, hogy boldog lehess,
Adnám, hogy élni, élni szeress!

De látom, a kezem rövid és szegény.
Hatalmam sincsen más életén.
Szívemben új kérés fakad most fel:
Viseld el!
Bírjad el
A fájdalmat,
Ha érezned kell!

Kiszórt az élet a versenyfutásból,
Nem vitt magával az edzőtábor,
De testeddel együtt lakik a lélek,
S a próbáid kőkemény lélek-edzések.

Ötöt vagy húszat, száznál se állj meg!
Lépdeld csak végig a lélek-lépcsőket!
Ne kérd, hogy lássad a grádicsok végét,
Tűrésed megtermi édes gyümölcsét.

S egyszer majd
Azt veszed magadon észre,
Nincsen több lépcső.
Megérkeztél végre.

Sok szép kívánság íratott neked.
Megspórolnám a küzdelmedet.
De kár volna tétlen a lépcsőt kihagynod,
S a hegy csúcsán - szárnyak nélkül maradnod!

2006 Márc.1.