Az a művészi átélés azon a pofán, amint véres komolysággal nyomat valami songot, két száradó pelenka, mint kvázi színházi függönyszárnyak között, egy lepusztult hátsóudvaron, amit valami XVIII. főúri színháznak képzel, hát óriási!
Tudsz ám vidámságot csempészni éji óráimba!:-D
Gratulálok!

Ez a kedvenc képem Tőled, de gondolom sejtetted. ;)) Az hogy a másik két isteni figurád is rajta van, csak hab a tortán! Ugyanis nálam a második a sorban "Az anyu meg én" színes változata, de a másikat is nagyon szeretem. Köszi, hogy feltetted mindkettőt! :))

Hibátlan.Nagyon jól megoldottad.....