Az igazságtalanság méregfoga beléd váj.
Vergődsz, sírsz, ordítasz. Nagyon-nagyon fáj.
De tudod, ellene már mit sem tehetsz.
Apró adagokban a mérget nyeled.
Hazugság és kétszínűség a legjobb barátok.
Nyálkás kígyó testetek nyakam köré fonjátok.
Nevettek, kacagtok, örültök a kínjaimnak.
Halálos mérget adtok ernyedő izmaimnak.
Vállvetve veszitek el életem vég morzsáit.
Kínok között temetem barátságunk rózsáit.
Üveges szememmel még rátok bámulok.
Még nem sejtitek mit ekkor én már tudok.
Nem lesz soha igaz egyetlen társatok.
A halál szülte, csalfa barátságotok.