Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Roland70
Alkotások száma: 192
Regisztrált: 2008-01-12
Belépett: 2012-07-15
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (7)
-Haikuk (27)
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Versek (19)
Képgaléria
-Rajzok (1)
-Digitális alkotások (137)
Feltöltve: 2008-04-03 13:58:27
Megtekintve: 1872
Az idők vége
Ítélet fénye ömlik,
Keverve porkévéket.
Borostyán tollak söprik,
A rozsdás pénzérméket.

Borzas majomhordák rohama üvölt,
Feljebb és feljebb, tébolyult káoszban.
Hol ostromlott városok fájdalma ölt,
Vonagló alakot, messze távolban.

Virágokkal borított,
Áldozati oltárok.
Koponyákat gurító,
Varkocsos barbárok.

Oroszlán gázol örvénylő habokban,
Fogával tépi a vonyító időt.
Együtt szédelgünk tarra nyírt rabokkal,
Adót szed a Sátán most mindenkitől.

Vesd magad sziklás mélybe,
Emléked se maradjon.
Félelmeid szentélye,
Semmivé hamvadjon.

Rebegj búcsút e sárból tákolt világnak,
Ne bánd, a szemfényvesztő trükköket.
Hajtja a szél mind a kavargó vágyat,
S veszettséggel átszőtt vétkeket.

Add meg hát, uram, kérlek,
Porból ne legyünk többé!
Már semmitől sem félek,
Leszek minden, örökké!

Nem csikar a mocskos világ kínja,
Melyet mi aljasítottunk pokollá.
Kinyílnak a lótuszkelyhek vígan,
S a valóság széthullik homokká.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-04-05 19:53:46
Kedves Dunyha! Sajna ez a szomorú igazság, ennyi őszinteséggel tartozunk a fáknak és a madaraknak!
Kedves agnesasszony! Körülbelül két hónapja írtam!
2008-04-04 07:23:16
Ezt mostanában írtad vagy csak most tetted fel??
2008-04-03 19:16:29
Ez valóban utolsó idők hangulat. De tudod, mit tartok ebben a versben nagyon fontosnak? Hogy vegye már mindenki észre végre, hogy "mi aljasítottunk pokollá". Talán akkor még menthető lenne valami csekély az utánunk jövőknek is. Bár előbb-utóbb úgyis szétdurran az egész. (de inkább utóbb legyen)