A madzagok a csorba hangú csengő rekedt kolompolására megfeszültek. A fa csigasor porosan moccant, a rugók feszültek a kis szerkezetben. Tűk kezdtek kopogni a sárgult papírokon, melyek előkígyóztak a rozsdás pléhhengerekből.
Egy idétlen bádogmajom gyors ütemben összeverdeste cintányérjait, festett arcán vicsorgó mosollyal. A sárgaréz fűszerdaráló fedele felpattant, majorána és bors illata áradt belőle. A daráló lakója fürgén előmászott kicsiny szobájából. Apró gnóm volt, kopasz fejét sárga haj koszorúzta, mint az antik császárokét a babér. Savószínű szemei piros lében úsztak. Arcbőre olvadt sajt, öltözete kopott bársonyzakó, piros csíkos matrózpulóver.
A sárgaréz peremen billegve nyújtózkodni kezdett:
- ÁÁÁÁÁhhh! Ki az uraim, ki az, ki alunni merészel eme sorsdöntő időkben?!
Tücsök úr felébredt! Mindenki, aki némi érzelemmel, akár jó, akár dühödt rosszallással viseltetett, és még mostan is viseltetik irányában, az ébredjen!!!
Cuppanóra csücsörítette ajkát, kihívóan, szeme félig hunyva, oldalvást kémlelt.
Ezután száját tágra tátotta, gyomra mélyéből zeneszó harsant, mintha egy magnetofon lenne elrejtve ott. Bécsi keringő szólt, irgalmatlan hangerővel, miközben fakó szemét huncutul legeltette körbe.
A zsinegek ismét megkezdték pendülő madzagtáncukat, keskeny farámpákon acél söröshordó gurult le egy mocskos vaskádba hangos döndüléssel. A hordó megállapodott, teteje felemelkedett, majd fémes koppanással ért földet. Piszkos fekete frakkban, borostás arcú vénember mászott elő belőle. Jelentős barkója göndören, csapzottan, tapadt sovány arcához. Vizenyős tekintete kopott cilindere karimája alól haragosan villogott.
- Ne ordíts már! Egy órával előbb keltesz, mint a kivégzésekkor szoktak! Egyébként is, nem bírom a kiszámíthatatlan ébredés okozta sokkot. Micsoda dolog ez? Ilyenkor megakadnak az álmaim, nem a rendes ütemben szivárognak vissza az éterbe. Ebből már voltak óriási problémák! Kell nekünk egy ellenőrzés?
- Szörnyű, ordas érzelem járja által eresztékeim! Mit érdekel a te ébredésed, tőlem aztán jöhet a Bizottság! Mától szabad vagyok, mostan, aszondom néked, Moszjő Krumplipálinka. Kell nékem a szabadság!
Tücsök eközben felkönyökölt a daráló kopottas peremére, úgy próbált öles taglejtéssel álmosan pislogó társába életet vezényelni. Krumpli eközben egy áruházi lopás utáni üldözéses álomfoszlányt próbált egy mandzsettájából kihalászott kockás zsebkendővel beledörzsölni a hordó acélfalába.
- Tudod is te, mi az a szabadság! Éjt nappallá téve hódolsz, hogy megtarthasd spájzfőnöki pozíciód, és a fűszerdaráló is a tiéd. Arról nem is szólva, mit művelsz, mikor a Direktor úr lefárad a pincébe, te azonnal sietsz beszámolni neki minden eseményről, ami itt történt az elmúlt időben.
- A Direktor úr józan, tudja amit tudnia kell néki. Megasztán forró mézet csurgat, csak vakarni kell a hasát, és ebből jó származik – szívogatta taknyos orrát Tücsök, miközben szeme felakadt a nagy igyekezetében, hogy megtalálja a megfelelő ódát a Direktor dicséretére.
- Csurgat, csurgat a te bolond kopasz fejed tetejére. De aztán asztán rád csapja a daráló fedelét is ám!
- Csapja, de igaza vagyon! Aki ilyen méltóságos, biz a csaphassa!
Bütykös ujjaival vakargatta elálló lapát füleit, sunyi réveteg volt ilyenkor tekintete.
- Mán majd csapja a tiédre is azon rajta leszek – szűrte fogai közt alig hallhatóan.
- Gyufásskatuját és Spulnit is miattad vitte el a Bizottság! – nézett vádlón Krumpli a hordó széle fölött. – Addig muzsikáltál a fülükbe, míg elkezdtek álmodni össze-vissza mindenfélét. Csak idő kérdése volt, mikor fogják meg őket.
- Háború és egyéb tettek esetén megengedett a fortély – bölcselkedett kínai módon Tücsök – Mától viszont elér hozzám a szabadság madara! Telegráfos hírt kaptam. A Bizottság tagjai közé választott, karriert folytatok le a spájzon kívüli univerzumban.
Ekkor varázsütésre a falon sorakozó petróleumlámpák mennyei fényt kezdtek ontani. A polcokon sorakozó megannyi tojás, tartójából angyali kórust kezdett énekelni. A liszteszsákok fehér lisztfelhőket, a gyufásdobozok színes tűzijátékokat eregette ünnepélyesen.
Krumpli meghökkenve nézett a megrészegült Tücsökre, majd fáradtam legyintett, ezután visszabújt sörszagú hordólakásába.
Igen, ez volt az a reggel, mikor megérdemelt szerencse rámosolygott egy tiszteletreméltó teremtményre!
MERT A KITARTÓ MUNKA, A TISZTESSÉG ÉS HATÁROZOTTSÁG MINDEN ESETBEN MEGHOZZA GYÜMÖLCSÉT!