Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Sferenc
Alkotások száma: 31
Regisztrált: 2007-12-21
Belépett: 2011-05-27
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (1)
-Versek (22)
Feltöltve: 2009-01-19 21:06:53
Megtekintve: 1798
Terápia, ah Ő Szerelmes.

Ellazult kietlenség, megfoghatatlan Ő a koránál
ez az érzés, ami körbejár 12 óránál megtalál
kifordít aztán elhagy.

néha gyorsan feltámadok nem harmadanapra
aztán pedig 12 mérföldes pokol következik
egy lány miatt van keresném keresném keresném
keresném. de nem találom meg
legőszintébben mondom, csak egy cigarettára
van szükségem és felesekre meg az Ő arcára.
10 ezer majom vagyok egy testbe zárva, és üvöltenek
bennem az afrikai felfedezők. Látni akarom az arcéleit
minden nap, keresek pár szót amit hozzávághatok
de csak szánalom, tengerből van az egész, kifolyik a kezemből

üssön meg inkább

jelen legyen, legyen jelen, ő legyen a jelen.
Nem vagyok férfias sem pedig ideális, ő pedig túl nőies egy bizonyos
szemszögből.a szemének az éle veszélyes. De nem akarom, hogy ez
szürke legyen, hanem fekete. Nem fogom belátni. és
veszélyes a megfoghatatlansága és az álmai, és hogy elhagytam már rég
testben és lélekben a sugarait a Napnak. Amit ő érzett
csak melegnek. Visszavágyom a barlangokba, ahol
csak a téli álom szép. Legmélyebb kocsmákba fog következni a legszörnyűbb
elvonás.

Vagypedig halál Üres vagyok.
VAgypedig túl üres vagyok,
töls meg magaddal, a lány töltsön meg magával, a lány töltsön meg
magával, töltsem meg magammal a lányt. ha nem túl szép gondolat nem érdekel,
és ha nem szép mondat csak egyszerűen őszinte?
Akarom érezni az összetartozást egy lélekkel és egy testtel egészen a határidőn túl,
tehát a halálomon túl akarom érezni érezni érezni.
Megalázó a szótlansága, legyen egy virág a keze virtuálisan is.
Akarom érezni vele a giccses hajnalt egy szakadék legszélén.
Zuhanni akarok vele, 10ezer méter magas felhőkről, egyenesen valami tűzbe,vagy tengerbe hogy lássam meghalni és lásson
meghalni, hogy az enyém legyen utoljára az utolsó tekintet.

Metróalagutakba akarok mászkálni vele, hogy ne látszódjon senki előtt,
csak kosz legyen és por, és grafit az arca. Csak Én lássam szépnek
és Ő magát. És akarom, hogy lássa a legrosszabb percem, és akarom hogy lássam
az ő legjobb percét. És a tenyerében akarom hogy megszűnjenek a vonalak, az életvonal.
Aludjon ki belőle a lázadás, és a gondolkodás. Legyen csak egy szótlan szobor, fogja közre tíz ujj,
és legyen tízezerszer is újszerű a találkozás
fogja közre az érzés amely belőlem származik, ijedjen meg az alakoktól, az árnyaktól,
éhezzen, éhezzek, feküdjön a földre, arccal a földre és aludjon el ott, őrület legyen minden mozdulata
folyjon le a táncparkettről az árnyéka is. Szeressen.




----
Kr.U.2009 januárjában a legrosszabb perceim.
minden szándékos benne
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!