Emlékedre ráborult az örök tél
Keresztutam vele a végéhez ér
Szívem elvált tőled mindörökre
De félszemmel mindig ügyelek szívedre

A szerelem elköszönt, s hálás vagyok
Tudomásul vettem, örökre barát maradok
Mellette maradok, míg világ a világ
S őrzöm boldogságát életeken át

Csendben ragyog még az esthajnalcsillag
S Ő örökre szívemből kiballag
Fontosabb nála nekem soha nem is volt
Ez így is marad, legyek élő, vagy holt

A hó csak hull, rá közös utunkra
Jobb ez így, nem kell könny arcunkra
Mit ígértem, úgy is lesz míg élünk
Akarva-akaratlan, végleg összefonva létünk

Minden kincsem emléke csupán
Bánom, hogy éjszakákat szenvedtem ostobán
Szégyen, hogy nem tudtam beérni
Hogy a világon mindent nekem egy barátom jelenti

Lesz még boldogság, szerelem vár ránk
Bánatom egyáltalán nem a mi hibánk
Csak az övé, mert nem tudok parancsolni neki
Nem érti szívem, hogy nem szabad Ő-t szeretni

Elég a könnyből továbblépek az úton
S ezt a tragikus fejezetet örökre lezárom
Szeretni tudok ismét, és fogok is remélem
S hogy Ő is boldog lesz valaha, egyszer megérem

A boldogság az, aminek függője vagyok
Szerelem nélkül, mint egy drogos, meghalok
Élek még, s fogok is egy ideig
Míg szívem meg nem találja az igazit

Ha valaha lelkem vele összetalálkozik
Hitetlen ajkam tán újra imádkozik
És hinni fogok az öröklétben vele
Kinek minden kincsem lesz szerető szíve