Van egy csillag, mi még mindig ragyog
Fényét megőrizni én holtomig kész vagyok
Észre kell ezt vedd Te is fenn az égen
Szükségünk van rá, mint nem is olyan régen
Hagyjuk a harcot másra, szeressük egymást
Mint farkas a bárányt, törpe az óriást

Ne tegyünk úgy, mintha nem egy nemzet lennénk
Se jobb, se baloldali bérenc ne álljon közénk
Legyünk újra testvérek, védjük ami még saját
Óvjuk turulunkat, s óvjuk e szent hazát
Tapossanak másba idegen talpak lelkükig
Magyar marad a magyar, holtomig, s holtotokig

Ismételhetném a napi bűnös tetteket
De árulás ellen ki az, ki bármit tehet?
Azt mondom tartson össze e kicsiny kis nép
Élvezzük a haza, s egymás szeretetét
Büszkén kőzáporban, sírva mondd: Magyar vagyok!
Mert a béke csillaga e honban, nemsoká felragyog!