Pedig könnyű most minden
mégis szétszakít.
Érteném, hogy nem értem,
mégis eltaszít.
Létezhet egy élet nekem
messze földön,lehet-e?
Ahova nem ér el, messze nem ér
hazugságod börtöne?
A végtelenbe nekem hagyod
kietlen ürességed,
Lelked mocsarára rátelepült
kosz-arcképedet.
Maszat szíved hálójától
szép szívem szenved
Maszat vérerekkel maszatolják
gyönyörű létemet.
Áttelepült a szív, a lélek
messze száll a néma dal,
nem az az úr ki régen,
s szemembe hagyma mar.