Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Gunoda
Alkotások száma: 30
Regisztrált: 2007-12-08
Belépett: 2009-12-25
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (18)
-Egyéb prózai alkotások (3)
-Versek (7)
Műfordítások
-Novellák (1)
Feltöltve: 2008-01-17 18:11:54
Megtekintve: 2143
És ki maradt otthon? (Huszonnégyes)
Szociológus-hallgató vagy? Esetleg pár év múlva "szocmuki" (vagyis szociális munkás) leszel? Hivatásodat komolyan véve, szeretnéd már most feltérképezni a leszakadó társadalmi rétegek életmódját és lehetőségeit? Akkor van számodra egy pompás ajánlatom!
Utazz BMV-vel! Pontosabban busszal, metróval de leginkább villamossal: a huszonnégyest javaslom; szállj fel a Keletinél, és menj el vele legalább az Orczy térig! Érdekes dolgokat tapasztalhatsz, ha nyitva tartod szemedet-füledet.
Ismételd ezt különböző napszakokban! Mondjuk, először déltájban. Ilyenkor van műszakváltás a vonattakarítóknál. A huszonnégyes megtelik kopott, zöld overallokkal, meg átható hypo-, és verejtékszaggal.
Arcok. Fiatalok, barnák, villogó szeműek. Idősebbek, elnyűttek. Bágyadtak. Élénkek. Alkoholtól puffadtak: széteső vonások.
Ha csendben ülsz és figyelsz, még egy-egy beszélgetés-foszlányát is elkaphatod:
-Hé, te nem a Mánci lyánya vagy?
A megszólított húsz év körüli, szép roma lány. Hosszú fekete haj, tűzszemek.
-Dehonnem! Nédd, a Rozi néni!
A dagadt lábú, testes cigányasszony a lányra mosolyog.
-Nem tanákoztunk, mióta elkőtöztetek. Asztán milyen az új kéró a József uccába?
A lány fintorog, legyint.
-Há' gagyi szükséglakás! Szár. Huszonkét négyzetméteres.
-Hányan váttok benne?
-Nyócan.
Értőn bólogatnak mindketten. Aztán az öregasszony szólal meg:
-Mi ván a Mánciva' ?
-Otthon dekkol. Leszázalékóták. A szivive'.
-És a zapád?
-Hájáj, októberbe' szábádul. Lesz bálhé. Azányu aszonta, be nem engedi a kéróba!
-Jó' teszi. Ivott, mint a zállat! Inni fog az mindig.
Újra az az egyetértő, sokat tudó pillantás. Az öregebbik tovább faggatózik:
-Vót neked válámi élettársad is, nem?
-Aha, a Jóska. De má' nem vele élek. Benn ván Tökölön.
-A sitten?
-Ott, hát. A kábszer miátt.
-Hát a gyereketek?
-A Nórbika. Most elsős. De van ám másik is. A kislyány. A Klementína.
-Az meg kitő'?
-Hát a mostáni élettársamtú', a Gézátú'. De az is előzetesbe' van. Megyek hozzá hónap a Márkóba'.
-Asztán miér'?
-Fegyveres rablásér.
Elhallgat a két örök várakozó, az öreg meg a fiatal.
-És a nágybátyád? Tudod, a Guszti!
-Az is a Márkóba' van. A Gézáva'. Együtt csinyáták a bálhét.
A villamos nekilódul, nehézkesen kanyarodik ki a Fiumei útra. Csikorgása-nyikorgása, az ajtónyitás kemény csattogása elnyomja a beszélgetés hangjait. Mindegy, egy idő múlva nem is tudod követni, ki kicsoda.
A legfontosabb kérdést már úgyis feltetted magadban: és ki maradt otthon?


2007 februárja
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-01-21 13:48:12
Hát... én szociológiát hallgatok, és pár év múlva szabadulok... az egyetemről. Általában nem szoktam negatív élű kritikát megfogalmazni, és... félre ne érts, a műved szerkezeti egysége kitűnő, a tartalom viszont... kellemetlen ízt ad a számba. Túlságosan sztereotípnak tartom, persze nem előítélet, csak amolyan elő ítélet van benne. Egyébként gyakran utazok a huszonnégyes vonalán, és... valóban lelhetők fel érdekes szoci-szituk, de ezt a művet erősnek tartom. Hisz' pont az lenne a lényeg, hogy ezen etnikum soraiba olvasva találjuk meg az "lényegi igazságot". Ez a mű kissé felszínesen festette le a problémá(ka)t... számomra. De lehet csak hülyeségeket beszélek... bocs ha valamit félreértettem!
2008-01-18 17:00:21
Köszönöm minden hozzászólónak. Van még egy pár hasonló járat Budapesten. Több hasonló "szocionovellát" is tervezek, egy kisebb kötetnyit! :))
2008-01-18 06:45:24
Le a kalappal ! Bizony, bizony a huszonnégyesen én is utazom néha. Olyan ez az írás mint egy tökéletes dokumentumfilm, minden beállitás nélkül. Még a hangokat is hallom. milyen kár, hogy egyszerüen nem vagyunk képesek segítni, kiemelni ezeket az embereket a sötétségből. Nagyszerű írás! üdv. fefo
2008-01-17 23:03:19
Nagyszerűen ábrázoltad. Igen, ismerem azt a járatot. Valóban ilyen. Az élet is. Gratulálok!!
2008-01-17 20:40:08
A nyelv és sorsok egysége. Szinte alattam mozdul a busz, ahogy hallgatom a megszólalókat. Eleven valóságos szociológiai portré.Semmi könyvízű arctalan megközelítés, asszonyok sokatmondó pillantásokkal, talán belenyugvással. Ez van, ezt kell szeretni, ez is volt...
Gratulálok az írásodhoz.