Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Flamma
Alkotások száma: 183
Regisztrált: 2007-12-03
Belépett: 2008-01-26
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (12)
-Haikuk (4)
-Egyéb prózai alkotások (9)
-Gyermekrovat (Versek) (22)
-Versek (28)
Film / Zene
-Filmkritikák (1)
Képgaléria
-Festmények (11)
-Rajzok (1)
-Makró képek (4)
-Fotók (10)
Műfordítások
-Dalszövegek (4)
Térbeli alkotások
-Dombormű (1)
Feltöltve: 2006-05-13 22:10:25
Megtekintve: 1800
Vég
Lehull egy könnycsepp,
Legördül egy vércsepp,
Majd a földre zuhan tüstént,
S szétárad a földön testként.

Száll-száll a tollpihe,
Majd leér a föld mélyére.
Lezuhan egy falevél,
Süvítve röpíti a szél,

Majd sikítva földet ér,
S a táj többé nem lesz gyér.
Háborog a tenger hallva
A lelkeket felsikoltva.

Sorra beleveti magát
A sok megtört barát,
Szerető és ellenség,
Hit és reménység.

Megelevenedik a Hold,
Amint sorra zászlót bont
A sok megrekedt hajó,
Mely mind csodálni való.

Végig nézik az önmagukat
Vízbe vető öngyilkosokat.
Nincs bennük részvét, csak közöny,
Oly megszokott az ember alkotta özön.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-05-20 21:18:22
Köszönöm!
2006-05-20 18:53:27
Nem igazán értem miről szól a vers. Általánosságban írsz a végről aztán a végén az emberi telhetetlenség és közöny kerül szóba. Picit elkapkodtad a végét, de amúgy nem lett rossz.