Száll-száll tollpihe az éjben,
Messze száll hófehéren.
Csillagként ragyog végtelen
Életen át, szüntelen.

Lágyan röpíti a szellő,
Vele játszani oly csodás...
Egyre csak fel, nincs megállás.
Ő már egekbe szökellő.

Egy apró kis pihe csupán,
Mely az ébredés hajnalán
Lélekké visszaváltozván
Végre újra hazatalál.