Feltöltve: 2006-07-27 14:14:21
Megtekintve: 6755
Az éj oltalma
Leszállt az éjszaka,
Beborít bársonya.
Szelíden körbevon,
Észrevétlen eloson.
Eljő a gyilkos nap,
Sugaraival elkap.
Minden pillanat
Maga a kínpad.
A fény átjárja testem,
Mardossa szemem.
Gyötri az árnyat bennem,
Ezzel elpusztítva lelkem.
Ezer és egy seb felszakad,
Véremnek gátja nem akad.
Mindent beborít a vörösség,
Hogy visszatérjen a sötétség.
Ismét beköszönt az édes éj,
S lelkem újra mennyben él.
A sötét lepel védelmez,
S új világokat felfedez.
Beborít bársonya.
Szelíden körbevon,
Észrevétlen eloson.
Eljő a gyilkos nap,
Sugaraival elkap.
Minden pillanat
Maga a kínpad.
A fény átjárja testem,
Mardossa szemem.
Gyötri az árnyat bennem,
Ezzel elpusztítva lelkem.
Ezer és egy seb felszakad,
Véremnek gátja nem akad.
Mindent beborít a vörösség,
Hogy visszatérjen a sötétség.
Ismét beköszönt az édes éj,
S lelkem újra mennyben él.
A sötét lepel védelmez,
S új világokat felfedez.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-08-02 17:36:16
Egyszerű. Megállíthatatlanul zubog belőlem a vér. :-)
2006-07-29 11:21:27
Jó kis vers lett. Itt-ott a rím miatt kicsit sántít, de jó. Valamint a vérednek gátja nem akad? Ezt nem igazán értem :)