Menetelek szakadatlan
Az élet végtelen sivatagán.
Egyre csak előre és előre,
Soha vissza nem nézve.

Erőm elhagy időről-időre,
De ez nem számít..
Csak menni. Menni...
Egyre csak előre.

A sivatag véget nem érő,
Hol sok a kincskerső.
Mert a víz érték,
S maga az élet.

De annak, ki nem él
Ott, teljesen jelentéktelen.
Más világban a pénz,
Mely alatt áll minden.

Vándorolok, folyton,
Míg utam be nem járom.
S, ha kérded, ki vagyok, hova
Tartok. Válaszom egyszerű: Az élet vándora.