Feltűnt egy napsugár,
A sötét éjen.
Eltűnt egy csillag,
A ragyogó égen.

A határtalan égbolt,
Telve könnyekkel...
Ilyen égi fényekkel
Van tele a mennybolt.

Amikor lehullik egy falevél
És süvítve röpíti a szél,
Egy újabb lélek eltávozik,
Majd csillaggá változik.

Néha eljön majd látogatóba,
A téli havas éjszakában,
Repül angyalként,
Hópihe testként.

Szeretetet hoz majd a földre,
A szomorú szíveket simogatva,
Ridegeket felolvasztva,
Majd visszatér a mennybe.

Élvezzd hát az életet,
Addig, míg véget nem ér.
És járd a rövid táncot,
Akár a földre hulló falevél.