Sokan a nyárért lelkesednek,
S élvezik a nappalt és hőséget...
Míg én éjszaka élek,
És imádom a telet.

Amint lehullik az első hópehely
A sötét téli éjben,
Szívem megenyhül,
Lelkem felhevül,

Amint e csodára tekintek.
Ahogy a sok pihe szállingózik,
S minden hófehérré válik,
S mintha csillaghullást néznék.

Amint leszállnak a földre,
Mintha angyal sereg érkezne.
A csillagok az emberré lett angyalok,
Kik jobbá teszik a világot.

Az éj telve varázzsal,
Mit nem láthatsz nappal,
Eléd tárul éjjel,
Amint feléled

Benned minden érzék,
S meglátod a kincset,
Melyet a fény elrejt,
S ilyenkor megérted

Miért is jó élni
És csak csodálni
A természetet.
A szeretet...

Érezni, amint elragad,
Majd benned szétárad.
Az elmélkedésre jó alkalmat
Ad és teljes nyugalmat.

Ez hát, mit én oly annyira
Szeretek,
S mik számomra sokat
Jelentenek.