Feltöltve: 2005-12-05 23:59:50
Megtekintve: 1779
ébresztés
kihûlt párnád illatába temettél,
fájdalomba szikkadt völgyes mosolyom,
szendergõ szilánkjaidba fetrengtem,
s az éjj üres lett, minden csupa lom...
mint õrult, ha lekötik száját
úgy zokogtam idétlenül a semmi sarkában
...és az ûr ajtaján, bújva,
a hajnali homályt hozzám lopva,
rámfénylett fenséges mosolyod
mellyel engem ismét
e kegyetlen világra vajúdott
fájdalomba szikkadt völgyes mosolyom,
szendergõ szilánkjaidba fetrengtem,
s az éjj üres lett, minden csupa lom...
mint õrult, ha lekötik száját
úgy zokogtam idétlenül a semmi sarkában
...és az ûr ajtaján, bújva,
a hajnali homályt hozzám lopva,
rámfénylett fenséges mosolyod
mellyel engem ismét
e kegyetlen világra vajúdott
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-12-13 16:12:12
Az döbbentett meg, hogy egyszer én is írtam egy hasonló kezdősorú verset. Jéééé. :-)))
2006-06-05 17:49:17
koszi szpen:) vegre irt ide is valaki valamit :D
2006-06-04 19:20:35
Kicsit sablonosak ma a dícsérő szavaim,de akkor is muszáj megírnom,hogy nagyon tetszik!:-)