Gyertya lángja sem
Világít kevésbé,ha
Fogy kanóca


Léted érdeme:
Megvilágítja szívem
Sötét zugait.


Bátor vagyok?Ha
Engedem ismerned a
Lelkem titkait.


Adni csak az tud,
Ki maga is kapta már
Kitől?Ki tudja?



Végtelen lehetőség
idő patakon
Maktub..mondanád halkan


Esőcseppek hullanak
Vágyom Rád nagyon
még a felhő is sirat..


Az Éj rámterítette,
Hold a tanúja
Hajnal várlak szűntelen


Fáradt szemembe kacajt
lop a tudat,ó
szombat jő hamarosan


Idő,végtelen Malom
engedj utadon...
pók sző sarokban halkan


Mi az mit szívem rejt,
magányos csöndben
vadgerlék násza esőben


Szívembe rózsa nyílik
tüskés szár a múlt,
vérem lelkedre cseppen


Testem forrón követel !
Szeretlek-mondta...
magányom tovaillan


Megbújok szívedben,mint
gyenge harmatcsepp
most pihentetem kezem


Itt vagy velem szívemben,
vágyam Rólad szól
csukd be az ajtót kérlek...


Szívem kacag,Rád kacsint
rám nevet a Hold
maradj velem örökre!


Gyertya lángja remegve
ég a sötétben
Hozzád bújnék csendesen


Ablaküvegre
Nyomva orrát nézi ő
Hópihék táncát


Megkergült álom
Reszketve inal távol
Hajnal hasad már.


Mi végre ember?
A léted álom,pusztán
illúziók tana.


Suttogásom mély
barázdát szántott a lét
földjén:én érzek!


Mosolyogsz ember?
Sírnál ,ha tudnád léted
örök körforgás.


Közös szavaink
határozzák meg a jövőnk,
záloga a múlt.


Hajnalban söprik
az utcát.Lelkem koszát
ki tisztítja fel?


Kezem reszketve
nyúl utánna..menne már,
de ajtó zárva.


Ágyam hideg,nem
meleg az éjszakám,ha
nélküled alszom


Tudatom zajjal
csapja rá az ajtót a
vágy sikolyára.


Viaszként csöppen
szívembe,hogy SZERETLEK!
Pecsét sorsomra.


Hozzád érnék,de
bezártad szívedet is,
kulcsát eldobtad...


Szavak előbújva,
sóhajok mögé lépve
várják a választ...


Ismerni téged,
egyet jelent azzal,hogy
vágyam teljesült.


Szem villanása,
létünk örök körforgás
hangod messze száll..


Reményt keltő
végtelen lehetőség
vágyam..Ne tovább!


Fejemre hulló
esti csillagragyogás
árnyékot vet rám.


Közös szavaink
a jövő felé járva
mutatják utunk.


Létem peremén
imbolygok,járom utam
lábam is remeg.


Angyal volnék?Hát
nem látod fürtjeim között
a kis szarvakat?