Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Marniell
Alkotások száma: 14
Regisztrált: 2007-11-15
Belépett: 2012-04-12
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Versek (14)
Feltöltve: 2008-02-02 13:06:22
Megtekintve: 1778
Utolsó levél
Kedves Szerelmem!

Már oly régóta vártalak,
boldoggá tett, hogy megtaláltalak.
Mint egy elbújt reménysugár,
szívemben új tüzet gyújtottál.
Annyira örültem Neked,
mindent hinni akartam Veled.
Hinni és elfeledni,
egymásba beletemetkezni.
Oly csodás volt minden,
sajnos csak álomszinten.
Csak fájó volt szerelmünk,
ezért is szenvedünk.

Tudtam, hogy ismerlek,
de most is, elengedlek.
Most már nem fáj úgy,
már érzem, van kiút.
Kiút egy másik életbe,
egy idegen, messzi helyre.
Tudom, ez menekülés,
de így lesz enyhülés.
El kell mennem,
ezt meg kell tennem.
A nagy távolság jót tesz,
mindkettőnknek jobb lesz.
S talán majd egyszer,
ha lesz rá ellenszer,
visszajövök és beszélünk,
megértjük az életünk.
De legfőbb vágyam az,
hogy boldognak lássalak.

Kérlek, vigyázz Magadra,
lelkedre, az álmaidra.
Találd meg az Igazidat,
a lelkitársadat.
Utolsó levelemmel búcsúzom,
ezzel még tartozom.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2008-02-05 07:23:32
Igen, Limpi, itt már elengedtem az angyalomat. Köszönöm Limpi, nagyon köszönöm! :)
2008-02-05 07:21:16
Köszönöm Laniare! Gondolom, tudod, milyen érzés búcsúzni... Örülök, hogy tetszett. :)
2008-02-04 13:30:21
nem Good Gut :)
2008-02-04 13:30:08
Hát igen... A továbblépés, a feledés első lépcsői... akármiylen nehéz meg kell tenni... Good, Besser, Marniell :)
2008-02-03 18:52:55
Szivhez szolo... Legalabb is nekem az biztos...Szep!
2008-02-03 18:52:52
Szivhez szolo... Legalabb is nekem az biztos...Szep!
2008-02-03 18:52:48
Szivhez szolo... Legalabb is nekem az biztos...Szep!