Felhőként vándorlok
s esőként hullok le
olykor
az utcáid kövét mosom

ganglion húrjaid pengetem
tetődön dobolok monoton
s ereszeid cinén

dörgök is villámlok
néha és
harsonák szólamát
zengi tüdőm

aztán meg aranyló köntöst
vetítek fákra
a fényből
hidat verek