–Indulás! – mondta az agy,
de az ötlet hamarabb,
hirtelenebb jött
mint ahogy azt tett követni bírta,
s nekilódultak
majd újra visszaroskadtak
a tagok

térd megrogyott
a far az ágyra huppant;
elernyedtek
a támaszkodó karok

Aztán várt a test,
az agy halk zümmögésben
izzította akaratát
és – indulni kéne –
hajtogatta egy hang,
mely tudatnak nevezte magát

A tagok vártak még
talán tiltakoztak
talán még félálomba fagyva
az agy parancsát hagyva
a semmibe suhanni
talán csak várták
hogy belülről
feszítse őket az erő…

majd megfeszültek az izmok
a kar megtámasztotta a testet
a far elemelkedett az ágytól
emelkedett a törzs, a fej,
kiegyenesedett a térd, és a hát
– Indulhatunk – mondták
a tagok.
És a tudat: induljunk hát!
…