Hogy milyen vagy, azt leírni
elmondani nem lehet

itthon ülök, s neked
farigcsálok verseket

farigcsálom, gyúrom
formázom a szavakat

bár gyúrnám inkább
a testedet

de a testem
nem kell neked

- szenvedek
ó, én érted epedek

s egész epésen féltékenyen
figyelem léptedet

arcod legfinomabb rezdüléseit
az édes, a gyilkoló szemeket

- hova lesz a büszke férfiú
ha szembe kell néznie veled –

jaj! Szívem, mint a kisnyúl
rejtőzve farkas elől – úgy remeg

izzadni kezdek, arcom lángba borul
egészen elveszek

mit tehetek? Hogy milyen vagy
elmondani, leírni nem lehet