Büszke állak, felszegett fejek,
Mik utadon kísértenek,
Szellem suhint egy karddal,
Golyó süvít, s mint vérfecske szárnyával,
Elkábít a tudat és egészen rád ragad,
S te csak fegyvered szorítod
Egy hazáért, egy halálért.

Ragad meg kardod,
Szorítsd meg markolatod,
Bús patak izzadságnak,
Keveredjen össze ellenségnek,
Kifolyt vörös levével,
S mámorosan csapd, lődd
Egy hazáért, egy halálért.

Ne törődj poklok poklával,
Sújts le a gyűlölet árjával,
Vad lovak fussanak pengéden,
S essenek össze embernek testében,
Vágd, lődd így hívd a holnapot,
S talán egyszer meghallod,
Amit fátyolos ajkak ismétlik e mondatot:
Egy hazáért, egy halálért.