- Feledés rejti nevét,
Homály takarja arcát,
Láthatatlan köpenyét a remény járja át.
Védelemként feléd nyúl,
S a sors szava már halványul,
Ekképp szól, s te csak hallgatod őt
- Hallgatod, hallgatod...

Refrén: Mikor a baj ott terem előtted,
S tetteket már szinte érzed, akkor
Emeld fel kezed védelemre,
Hogy hős lehess egy röpke percre!
- S lelkedből tépd ki azt az gondot,
- Mely eddig életben tartott,
- Fegyverként használd szívedet!
Emeld fel karod, mert a hőst csak a gyáva buktatja el.

A gondolatok hátrálást szülnek,
Cselekedj hát, mert már tervezni is késő,
Csak tedd oda azt a kart,
Mely 'Megálljt!' akar.
Mert a sors üldözi azokat,
Kik nem hallgatják a szavakat,
S csak ülnek elmerülve,
Belekergetve magukat a saját VERMÜKBE!!!

TEDD!!!!

Refrén: Mikor a baj ott terem előtted,
S tetteket már szinte érzed, akkor
Emeld fel kezed védelemre,
Hogy hős lehess egy röpke percre!
- S lelkedből tépd ki azt az gondot,
- Mely eddig életben tartott,
- Fegyverként használd szívedet!

Emeled fel kezed,
- Használd lelked...

S soha nem feledd el, hogy segíteni sose késő,
Mert a hőst nem tarja vissza az idő.

- S lelkedből tépd ki azt az gondot,
- Mely eddig életben tartott,
- Fegyverként használd szívedet!