Feltöltve: 2007-11-19 16:40:07
Megtekintve: 1818
Virágélet
Akácvirágnak lágy szirmai,
Mint megannyi kulcs őrzi,
Gondolataid elvesztett, elfelejtett,
Boldog pillanatait.
Szerelemről szól egy lágy csepp,
Amit egy beforratlan heg,
Az elszakított, elfelejtett szirmon,
Eloszlat, akár a múlt.
Rés tátong a száron,
Egyre újabb sebek a virágon.
Bús szelek elszakítják, feltépázzák az újabb helyet,
Hol tüskét növeszthet.
Lehull a hajtás a Nagy Fáról,
Selymes talajra, mely betakarja,
S gyökerét leszúrja, ledöfi miközben,
Boldogságát keresi.
Akácvirágnak lágy szirmai,
Rózsatövet növeszt a földbe,
Egy másik hajtás leesik, lezuhan puhán melléje.
Meglátva felnéz büszkén a Nagy Égboltra,
Majd rápillant a virágra,
Boldogságát megtalálva.
Mint megannyi kulcs őrzi,
Gondolataid elvesztett, elfelejtett,
Boldog pillanatait.
Szerelemről szól egy lágy csepp,
Amit egy beforratlan heg,
Az elszakított, elfelejtett szirmon,
Eloszlat, akár a múlt.
Rés tátong a száron,
Egyre újabb sebek a virágon.
Bús szelek elszakítják, feltépázzák az újabb helyet,
Hol tüskét növeszthet.
Lehull a hajtás a Nagy Fáról,
Selymes talajra, mely betakarja,
S gyökerét leszúrja, ledöfi miközben,
Boldogságát keresi.
Akácvirágnak lágy szirmai,
Rózsatövet növeszt a földbe,
Egy másik hajtás leesik, lezuhan puhán melléje.
Meglátva felnéz büszkén a Nagy Égboltra,
Majd rápillant a virágra,
Boldogságát megtalálva.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-11-28 20:03:04
Ebben a tagolásban igazad van, tényleg nem kellene annyi vessző, de így hogy említed, lehet átírom azt a pár részt. Köszönöm a kritikát! :) Jaja amúgy Rózsakác :D
2007-11-26 18:08:09
Örülök, hogy tetszett :). Hát nehezen gyógyulnak azok a sebek, de csak gyógyulnak. Köszönöm, hogy elolvastad :)
2007-11-21 14:03:46
Én ilyen egyszerűbb lélek, vagyok hozzád képest. :) De megintcsak örülök, hogy tetszik :D