Ég vöröslik, föld beleremeg,
Mert oly közel ő,
A feltörő őserő.
Megállíthatalan erejét táplálja,
Életek sok milliárdja,
Melyeket leszaporítja,
Planéták sok százaira.

Fém, szövet gát,
Nem állhatja útját,
Mert feltör ő egyenesen,
S szolgájává teszen,
Az észt eltipró őserő.

Nevetik, gúnyolják,
Erejét megcsúfolják,
Pedig még őt, fel se fogták.
De, hol a tudás nem ért el,
Ott ő az úr,
S általa minden elpusztul,
Hol felborul az örök egyensúly.

Mert ő az, természet anya,
Ki a pusztító őserő birtokosa,
Vigyázz hát vele,
Mert végül, önnön ösztönöd győz le.