Feltöltve: 2007-11-15 22:06:00
Megtekintve: 1748
Egyetlen esély
A tó mellett hűvösek az esték.
Nem akarok sírni, azért fütyülök.
Távoli hegyeket ködfelhő fedi,
mohatalpú kövön egyedül ülök.
Lábamat a víz csendben ízleli,
hangosan kattognak a kabócák.
Hitben kopott harangszó idáig elér,
nem segítenek már a mormolt imák
Egy esélyt kaptam Istenemtől,
hogy kipróbáljam az életet.
Letörlöm a bánatot szememről,
s otthagyom a zavaros vizet.
A végtelen lesz az én hazám,
mértékem, csak a holnapom.
Ha erőm elfogy egy nap után,
a magasból csendben lebukom.
Nem akarok sírni, azért fütyülök.
Távoli hegyeket ködfelhő fedi,
mohatalpú kövön egyedül ülök.
Lábamat a víz csendben ízleli,
hangosan kattognak a kabócák.
Hitben kopott harangszó idáig elér,
nem segítenek már a mormolt imák
Egy esélyt kaptam Istenemtől,
hogy kipróbáljam az életet.
Letörlöm a bánatot szememről,
s otthagyom a zavaros vizet.
A végtelen lesz az én hazám,
mértékem, csak a holnapom.
Ha erőm elfogy egy nap után,
a magasból csendben lebukom.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2007-12-11 23:10:46
köszönöm szépen:)
2007-11-16 20:29:04
...olvasom újra, és újra...és gyönyörködöm e versben - mert gyönyörű...tux...
2007-11-15 23:53:09
Nagyon megragadott engem is. Ez egy olyan vers, amit újra meg újra el kell olvasni, és közben dalként hallom odabenn. Bizony, írj sokat!
2007-11-15 23:16:54
Nehéz a szó, ha fáj - tudom, de mégis szólni kell, kimondani, hogy a fájdalom, ha nem is múlik el , mégsem gyötör olyan. kegyetlen, mintha csak ott benn a lelkedben maradna csillapitatlnul. Nagyon szép a versed ! irj sokat, várom sraidat.
Ölell barátod: fefo
2007-11-15 22:53:08
Kedves Ditte! Többször elolvastam a versed. Tiszta és könnyes, mint a bujdosóénekek. De a bujdosó nem hazát vált, hanem mintha az életet tenné mérlegre.
Ami nagyon megragadott a "Nem akarok sírni, azért fütyülök."ellentéte, és "Hitben kopott harangszó idáig elér" hangja, vagy hangtalansága.
Üdv:Aysa