Élménybirtok a neve,
élményekkel telis tele.
A belépés kicsit bizonytalan,
bejutunk-e a kapun egyhamar.
A bejárattól nem is messze
kovács mester a fújtatót leste.
Fiatal kis hetyke legény,
patkókat ver, s közben mesél.
Jár a keze szaporán,
és a patkó kész is már.
Megcsodáljuk a többi munkáit,
többek közt a gyönyör? rózsáit.

Tovább állunk, nézel?dünk,
a pékségbe is betévedünk.
Kemencében sül a pogi,
számítógép nyugtát ad ki.
Kockás kend?vel takarják,
a középkor legújabb vívmányát.
Finom illat lengi be a házat,
búrkifli, fánk, pogácsa a mai ajánlat.
Éhségünket csillapítjuk,
az utcára kitoppanunk.
Nagy a nyüzsgés a téren,
számokat keresgetünk éppen.
Mindenhova bekukkantunk,
csak a szobor mögé nem pillantunk.
De kedvesek a falulakók,
mosolygósak, hívogatók.
A keresésben segítenek,
hogy a számok a helyükre kerüljenek.
A számot el?vesszük,
a szobor elejére tesszük.
A számnak eldugva a helye,
mondja egy falulakó nevetve.
Így a szám a helyén marad,
ett?l lesz érdekes a kaland.

Gyereksereg örömére,
csacsifogat hajt a térre.
Korabeli dallam csendül,
aki akar táncra perdül.
A mesér?l lemaradunk,
teltház van, így kint maradunk.
Íjászkodunk, célba dobunk,
csillagokat hajítgatunk.
Lovaglásra adjuk fejünk,
az es? csak úgy hull felettünk.
Nyeregben éreztem már magam,
de a ló meg sem moccant alattam.
Nem látott még senki olyat,
eserny?vel ülni lovat!?
A lovászfiú csak mosolygott,
rá az es? tovább hullott.
Napsütés és nyári zápor,
van itt minden a javából.
Es? el?l menekülünk,
zárt fedelet keresgetünk.
Kacsasült és disznócsülök,
a csárdába becsücsülök.
Vörös bor és zsíroskenyér,
lila hagyma a tetején.
Étel ital van itt b?ven,
csak a bend? bírja er?vel.
Mire a tányérról elfogy az étek,
pajzán históriáról szól már az ének.
A mesél? csak mondja, mondja,
megcsalt férj esete kerül ma sorra.
Nevetünk is jó nagyokat,
tapssal köszöntjük a csattanókat.
Mire a történetnek vége,
kisüt a nap is végre.

A modelláriumhoz érve,
egy dalia invitál a mélybe.
Barátnak van felöltözve,
mosolyog is mindenkire.
Kulacsában nincs is semmi,
megittam már, huncutul meséli.
A páncélinget megmutatja,
súlya is van, nem is tagadja.
Mégis felsegíti egy vállra,
a közös fotózást sem bánja.

Tavacskában tavirózsa,
hattyú madár szép otthona.
Egymagában árválkodik,
vajon mikor lel párjára itt?
Én már leltem itt egyre,
ha nem is egy párra,
de egy kedves mosolygós,
szimpatikus szinészpalántára.
? volt a mesél?,
egy mesében szerepl?,
és a solymoknál beszél?.

A lelátó már megtelt régen,
sólyom madár száll az égen.
Ide-oda cikázgatott,
a néz?k közt szárnyalgatott.
És végre eljött az id?,
a lovagi tornára viv?.
A lovagok már készen állnak,
beöltöztek, sorba álltak.
De a természet közbeszólt,
áldást küldött, szakadót.
Elmosta az el?adást,
ázott lovag kért bebocsátást.
Ruhájából folyt az es?,
Kit öleljek? - kérdezte ?.

Sajnálattal vettük észre,
hogy az élményeknek ezzel vége.
De visszajövünk nem sokára,
ha az id? úgy kívánja.

Sok volt az élmény, fele sem fér ide,
elnézést kérek attól, aki nem fért bele.